Békét és iskolát
A következőket javaslom:
- Csörögön (ahol a 14 éven aluli gyermekek száma már ma is 380 körül van) épüljön óvoda és általános iskolai alsó tagozat;
- az alsó tagozatnak helyet adó épület úgy legyen kialakítva, hogy ha később felső tagozat létesítéséről születik döntés, az épület bővíthető legyen;
- tekintettel az országos jelentőségűvé vált konfliktus súlyosságára, javaslom az ügy kiemelt kezelését annak érdekében, hogy az említett intézmények már a jövő tanév elején megkezdhessék működésüket; ez megkönnyíti a tanulókat korábban befogadó iskolákkal és önkormányzatokkal való tárgyalást. Ugyancsak a konfliktus tompításának irányába hatna, ha a 29 tanulót minél kevésbé koncentráltan iskoláznák be;
- kézenfekvő, hogy az a 10 hetedik osztályos gyerek, akik idáig a sződi iskolába jártak, ebben az iskolában járhassák ki az általánost. Ez a magas osztálylétszám miatt csak a tanulócsoport megosztásával érhető el, amit úgy javasolok megoldani, hogy a csörögi gyerekek azonos arányban legyenek elosztva a két osztály között;
- a konfliktus megoldása szempontjából az lenne a legkedvezőbb, ha az elsős és a negyedikes gyerekeket Vácon iskoláznák be - lehetőség szerint minél több iskola, illetve osztály között szétosztva. (A legújabb hírek szerint a váci katolikus iskola felajánlotta néhány csörögi elsős felvételét). Az óvoda és az alsó tagozat létesítése és a hetedikesek beiskolázása Sződön nyilván megkönnyítené a váciakkal való tárgyalásokat;
- javaslom, hogy a konfliktust szigorúan iskolaügyként kezeljék.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha iskolai, lakhatási stb. konfliktusokból "cigányügyet" kreálnak, a konfliktus sokkal súlyosabbá, megoldása sokkal reménytelenebbé válik. (Gondoljunk csak a mindmáig megoldatlan jászladányi ügyre!) Az utóbbi időben sikerült a csörögi konfliktust - egyértelműen iskolaügyként kezelve - racionálisabb mederbe terelni. Ez azonban a továbbiakban már csak akkor lehetséges, ha a gyors kibontakozást nem akadályozzák újabb, teljesen képtelen, a konfliktust csak elmérgesítő álmegoldási törekvések. (Ilyen pl. az a néhány napja felmerült ötlet, hogy a csörögi gyerekek a falutól mintegy 30 km-re fekvő Szokolya iskolájába buszozzanak, vagy a csörögi gyerekek Sződön vagy máshol szegregált cigány osztályokban tanuljanak.)
A csörögi iskola ügyét érdemes lenne kiemelten kezelni, és a felépülő iskolának megadni mindazokat a támogatásokat (pedagógusok kiemelt bérezése, alacsonyabb osztálylétszámok, szociális gondozó foglalkoztatása stb.), ami egy ennyire hátrányos helyzetű környezetben működő iskola sikeres tevékenységéhez elengedhetetlenül szükséges. Ez valószínűleg nem jelent többletköltséget, csak az eddig a tanulók szegregált oktatására fordított pénzt kellene az integrálásukra költeni.
A szerző szociológus, egyetemi tanár