Eddig több mint tízezren váltották meg az indiánságot, volt, aki 1200 dollárt tett le, csak hogy kavia lehessen. Gondot csak az jelenthet, hogy egyrészt a szövetségi hatóságok regiszterében nincs kavia nevű törzs, másrészt ha volna sem jogosítana a tagsága az Egyesült Államokban maradásra. Az amerikai állampolgársági és bevándorlási hivatal szóvivője az AP hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta, nem egyszerű elhatározás kérdése, hogy valaki fogja magát, belép egy indián törzsbe és ezzel legalizálja a jogi státusát. Manuel Urbina, a kaviák törzsfőnöke viszont azt állítja, ők tiszteletben tartják a törvényeket, és az általuk kiadott igazolványok arra mindenképpen elégségesek, hogy az illegális bevándorlók szükség esetén igazolják velük a személyazonosságukat.

 A kavia törzs bejegyzését a hatóságok még 1985-ben tagadták meg, mert nem tudták kimutatni, hogy a tagságnak bármi köze lenne az egykor tényleg létezett, hasonló nevű indián néphez. A hivatalosan bejegyzett indián törzsekhez való tartozás bizonyos előnyökkel jár – főként, mióta jó pár államban a rezervátumokon kaszinót lehet üzemeltetni. Az indiánok javuló anyagi helyzetét és növekvő befolyását jelzi, hogy három éve Washington szívében látványos múzeumot nyitottak kultúrájukról, hagyományaikról és a fehér emberrel való viszontagságos együttélésükről. A mostani akciónak azonban semmi köze a hagyományokhoz. Mind a bevándorlókkal foglalkozó szervezetek, mind a hivatalosan bejegyzett törzsek jogászai szerint egyszerű csalásról van szó. Az Egyesült Államokban élő 10-12 millió illegális bevándorló egy része a mind ellenségesebb hangulatban akár kétségbeesett megoldásokra is hajlandó, csak hogy valamiképpen jogalapot találjon a maradásra. Zömük mexikói vagy közép-amerikai, s mivel arcukon sokan indián jegyeket hordanak, elképzelhető, hogy olykor sikeresen álcázzák magukat észak-amerikai indiánnak. Hosszú távon azonban semmiképpen sem megoldás a kavia igazolvány. Az „áltörzset” már öt államban jelentették fel, de a bizonyítási eljárás nehézkesnek ígérkezik, mert a kárvallottak – érthető okokból – nem szívesen vállalják a tanúskodást.

 Ugyanez a helyzet a Dél-Dakotában székelő, magát a pembina indiánokhoz tartozónak mondó „kiskagyló” (little shell) törzzsel. Az ő nevükben már mintegy kétezer tagsági igazolványt adtak el, egyenként 150 dollárért. A kiskagyló indiánok a hetvenes években elkezdték a hivatalos regisztrációs eljárást, de végül nem adtak be minden szükséges igazolást, így a mai napig nem jegyezték be őket. Igazolványaikat egy floridai egyházi szervezet terjeszti, amelynek elnöke szerint hosszú várólistájuk van – bár az is igaz, hogy a róluk szóló újságcikkek hatására mintegy fél ezren visszakérték a pénzüket. A floridai ügyészség vizsgálatát nehezíti, hogy egyelőre egyetlen tanújuk sincs. Hiába énekelte tíz éve a Moziklippben Kőnigh Péter, hogy „indiánok vagyunk mindannyian”. Azért ez nem ennyire egyszerű.