Mondhatnám: ekkorát tévedni azért ciki.

Már ha ez a tévedés feltűnik egyáltalán. Annyi tudós, szakember, a szakma kiváló művelője beszél ugyanis tévében, újságban és annyi hülyeséget, hogy egy-egy fatális tévedés föl se tűnik, vagy ha igen, azonnal el is felejtődik. Hol van már az az idő, amikor az emberek reflexszerűen kalapot emeltek tudós szerzet, orvos, vegyész, patikus, kutatómérnök, fejlesztőember, pláne akadémikus vagy éppen jogász, tanár, történész, társadalomkutató előtt; ezek a szerzetek már nem állnak meg a lábukon, éppen úgy kiröhögik őket az emberek, mint önnön magukat. Logikus. Ha egy ország elhülyül, s ezt mindenki beismeri, sőt már evidenciává válik, akkor nem úgy van az, hogy az elhülyülés csak globalice látszik, hanem szép lassan alakot ölt az ember orra előtt a nap minden percében. Ha űrkutató téved, akkor az azért fáj, mert az én korosztályom tán egyedül az űrkutatót, a csillagászt fogadta el annak idején autentikus lénynek. Az én korosztályomnak már a hetvenes években se volt senki és semmi se szent és sérthetetlen, ellenben ha teszem azt, Almár Iván jelent meg a tévében, akkor csend ült a környékre, mert amit mondott, az misztikus volt és teljesen érthetetlen, ráadásul csöppet se ellenőrizhető, mert hiszen hogyan is ellenőrizhettük volna, ahhoz el kellett volna menni személyesen a világegyetembe.

Most meg öt diák lehozza ide a világegyetemet.

De lehet, hogy elég lett volna a meteorológusokat említeni. Valamikor, egy csöppet se jobb és biztonságosabb világban még Kerényi Nárcisz volt az istennő, akkor is, ha eltalálta az időjárást, és akkor is, ha nem. De ez nem is számított. Hanem a titokzatosság, a tekintélyelvű és megfellebbezhetetlen bejelentés, hogy ma front vonul át az ország légterében. Az esetek többségében semmilyen front nem vonult át az ország légterében, ez mégis fogódzó volt. Most viszont augusztus huszadika jön, és figyeljük meg, a haza összes meteorológusa be van szarva, hogy mi lesz. Hogy nehogy olyan idő legyen, mint tavaly. Ebből adódóan, ha augusztus huszadikán egy könynyű szélben lebegő kumuluszból akár csak egyetlen csepp eső préselődik ki, itt vörös rakéták lepik el az ég alját, riadó lesz, sikítás, futás és szaladás haza, még ha színtiszta is az ég, mert "nem lesz itt még egyszer tavalyi augusztus húsz", s ez nagyon is érthető. Tavaly augusztus huszadikán csak mindössze harminc, egymástól független amatőr meteorológus jelezte már délután háromkor, hogy baj van, valami nagy zuhé készülődik, ami estére eléri Pestet is, de senki se figyelt rájuk, mert hogy jönnek ők ahhoz; Magyarországon a meteorológia megszűnt arra a napra létezni.

Most akár meteorittámadásra is fel van készülve az ország, Szent Lőrinc amúgy is könnyezik, vagy ha nem ő, akkor István.

Gyerekek, robbantsatok, de tisztelettudó módon, csakis félreeső, veszélytelen helyen.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa