Tragédia? Nagyhalál? Katasztrófa?

Ugyan: nem meglepetés már az ilyesmi. Hanem - az utóbbi évek eredményei alapján - realitás. Hétköznapi dolog. Csehóban sem azon vesznek már öszsze az emberek, hogy FTC vagy Dózsa? Naná: a szurkoló belefáradt ennyi gyorsan érkező, megalázó kudarcba.

Tudniillik mostanság már a selejtezők nyitányán "bevett" tény, hogy gyönge futballhagyományú országok semmilyen erősségű csapatai felülmúlják a legjobb magyar együtteseket. Hogy nagyon messzire ne menjünk: a fehérorosz MTZ-Ripo Minszk a Ferencvárost (2005/2006-os évad), a liechtensteini Vaduz és a macedón Rabotnicki az Újpestet, illetve a Debrecent (2006/2007), nem utolsósorban az örmény FC Mika az MTK-t (2007/2008) intette szerénységre a kvalifikáció során. A svéd Elfsborg az országot tekintve kakukktojás; egyebet illetően semmiképpen sem, mivel úgy ejtette ki a hazai kirakategyletet, az újfent felsülő Debrecent, hogy az két mérkőzés alatt egyetlen szabályos gólt sem szerzett.

Mármost ez az Elfsborg kedd éjszaka 3-0-ra kikapott Valenciában.

Hogy az északiak simán alulmaradtak a spanyol topklubok egyikével szemben, az rendben is van. Az már kevésbé, hogy a magyar bajnok - újabb negatív tendencia - már el sem jut a kvalifikáció utolsó fordulójáig. A Debrecen az utóbbi két alkalommal az utolsó előtti, azaz a második körben elhasalt a Bajnokok Ligája-selejtezőjében - tavaly történetesen a Rabotnicki 5-2-vel verte ki a hajdúságiakat, hogy aztán 4-0-ás összesítéssel elbukjon a Lille ellen -, miközben egy-egy európai "aligközépcsapat" Magyarországra látogatása szakvezetőileg már feltartott kezeket von maga után. A legutóbbi kiíráskor nem akadt olyan nyilatkozat, amely ne arról szólt volna, hogy a Fehérvár "csak a tisztes helytállást" tűzheti célul a Grasshoppersszal szemben, miként Supka Honvéd-tréner is előre magyarázza a bizonyítványt a Hamburg elleni, mai fellépés előtt (részlet az MTI híréből): "Egy nálunk esélyesebb csapattal találkozunk, a mi vállunkon semmiféle teher nincs, ezért azt kérem a játékosaimtól, hogy ne féljenek, játsszanak felszabadultan, hiszen nincs semmi veszítenivalónk."

Ez a megfelelő hozzáállás egy nagyra törő, biztos tulajdonosi hátterű, az NB I-et (négy forduló után) százszázalékos teljesítménnyel vezető csapattól? Aligha; ám ha már a különbséget valóban nem lehet áthidalni, legalább azt kellene ilyenkor mondani sajtómunkásnak, de legfőképpen az öltözőben, hogy "térdmagasságban csúszkálgatunk majd, kiszívjuk a vérüket, és olyan tempóban igyekszünk játszani, amellyel ellensúlyozhatjuk az ellenfél jelentősebb játékerejét". A csúcsra járatott motiváció akár eredményes is lehet; Skopjéban, Minszkben vagy Vaduzban nyilván hosszasan mesélhetnének erről.

Megoldás lehet még, hogy ne nevezzünk az európai kupákra. Sokat nem veszítenénk.