Hol szúrja el ez az ország? Mert valahol biztosan elszúrja, hiszen nagyon másként mennek itthon a dolgok, mint Nyugaton. Miért nem vevők az emberek a zöldgondolatokra, s miért ugranak, azonnali csatlakozást kiáltva tömegével a barna és a fekete zöldségek felbukkanásakor?

Esetleg azért, mert a környezetvédelem intellektuális tevékenység, bonyolultabb dolog, mint nyakon vágni valakit például azért, mert nem a számára kedves újságot olvassa az illető?

A környezetvédelem kétségtelenül fárasztó tevékenység. Lehajolni az eldobott szemétért, tömegközlekedni a gyorsabb és kényelmesebb személyautózás helyett, tiltakozni a vízszennyezés ellen, erőt igényel. A közönyösséggel szemben aktív cselekvésre van szükség az abnormális helyzet normálissá tételére. Mert a tisztaság a normális. És mégis azt látom, hogy nálunk nincs erős országos hálózata a zöldképviseletnek. Kezdeményezések akadnak, de hamar elhalnak, vagy üzeneteik nem érik el az emberek ingerküszöbét. Zöldpolitikusaink esetében is azt látjuk, hogy döntően eszköz és nem cél számukra a környezetvédelem.

Brutális aszály, halált hozó kánikula, majd özönvíz árnyékában mi kellene még, hogy végre komolyan vegyük a környezetügyet?