– A hírekben szerepelt, hogy a Tejút „ambient film”, amely közel áll az ambient zenei stílushoz. Mit jelent ez, és hogyan lehet egy zenei stílust a film képi nyelvére lefordítani? Mi látható belőle?

– Az ambient olyan területén van a zenének, mint a Tejút a filmművészetnek. Számomra az ambient zene hallgatása jó alkalom, hogy átértékeljem, és főleg hogy kitágítsam a zeneiség fogalmát. Egy madár éneke, egy kikötő lármás atmoszférája ugyanannyira zenei értékű lehet, mint mondjuk, egy hárfán megszólatott a-moll akkord. A Tejutat nézve – még inkább szemlélve – lehet, hogy úgy fogjuk érezni, amit látunk, kevesebb, mint egy film. Más szempontból pedig sokkal több.

– Hallani olyan véleményt, hogy a képzőművészethez áll közelebb ez a munkája, mint a hagyományos filmhez. Mit szól ehhez?

– Azt hiszem, a kényszeres kategorizálás inkább árt a műveknek, mint használ. Kategóriákba nem igazán lehet helyezni valamit. Préselni, gyűrni, torzítani annál inkább. Jó látni, hogy a Tejút nem igen hagyja magát. Praktikusan azt látom, hogy a Tejútnak erős képzőművészeti hatása van. Mind Budapesten, mind külföldön nagy az érdeklődés egy esetleges képzőművészeti kiállítással kapcsolatban.

Itthon jelenleg Deák Erikával állunk kapcsolatban. Ő sok éves tapasztalatával próbál segíteni, hogy méltó helyet találjunk a tervezett kiállításnak. Úgy tűnik, a magyar viszonyok kissé körülményesek, és merevek egy ilyen összetett projekt számára, mint a Tejút. Nem tartom kizártnak, hogy külföldön előbb jut el a kortárs múzeumokba, mint Magyarországon. Számomra műfajilag ez elég egyszerű: a Tejút moziban film, kiállító teremben meg képzőművészet. Hogy milyen minőségű, számomra filmes vonalon már kezd körvonalazódni, hiszen láttam az elkészült filmkópiát. A fotók, és projekciók eddig még nem készültek el. Képzőművészeti vonalon még sok meglepetés lehet.           

– Korábbi két játékfilmje, a nemzetközi elismeréseket is aratott Rengeteg és Dealer emberi történeteket elmesélő alkotás volt. Ha a Tejút nem ilyen film, akkor mi késztette a váltásra? 

– A Tejút képeiben többnyire néptelen tájakat látunk. Aztán egyszer csak megjönnek az emberek, játszanak, elhagyják-megtalálják a gyereküket, sportolnak, meghalnak, szeretkeznek, táncolnak stb. Végül elmennek, és ott marad a táj. Feldúlva, érintetlenül, de minden esetben közönyösen. Tudja, mire emlékeztet ez engem? A mi Nagy Mesénkre, úgy értem a bioszféra történetére.

Itt van ez a belülről még fortyogó kőzetbolygó, mi élőlények megjöttünk, itt vagyunk egy ideig, de hamarosan eltűnünk innen. A bolygó meg itt marad: megsebezve, feldúlva, átformálva, és persze közönyösen. Mint látja én, mint egy gyerek, hiszek a történetekben, mesékben. Valójában semmi másban nem hiszek, csak a mesékben.       

– Mit gondol, a locarnói elismerés a kísérletező bátorságnak vagy a megvalósult eredménynek szólt?

– Egyikben sem hiszek a másik nélkül.

– Találkozott hasonló megoldásokkal a fesztiválon, vagy a filmes „innováció” egészen más formái jelentek meg?

– A fesztivál által sokat kommunikált „filmes innováció” kifejezés számomra kissé ködös, bár még nem sokat gondolkodtam róla. Egyetlen filmet sem láttam, sajnos. Svájcnak azon részén, ahol Locarno fekszik, a szubalpin klíma találkozik a mediterráneummal. Pálmafák és jegenyefenyők nőnek egymás mellett! Néha felbukkan egy bambusz erdő. Elképesztő táj. Már csak azért is lekötött ez a táj, mert annak ellenére, hogy az öcsém Svájcban él, én most voltam ott először. A filmekre nem maradt időm.  

– Mikor és hogyan mutatják be a Tejutat Magyarországon? Lehet ezt hagyományos moziban vetíteni?

– A Művész moziban fogják vetíteni a Mozi Ünnepe keretében. Ez csak egyetlen alkalom lesz, afféle ősbemutató. Utána azt hiszem, a Magyar Filmszemlén mutatják be. Jelen állás szerint a mozi forgalmazás csak ezután kezdődik majd el.

– Nem tart attól, hogy az a filmes irány, amelyet a Tejút képvisel, csak szűk nézői csoport érdeklődését kelti fel, és ezzel nagyon eltávolodhat attól a közönségtől, amelyik előző két filmjét számon tartja?

– Szerintem az én kis közönségem nagyon nyitott egy ilyen utazásra. A Tejút éppen csak annyira más, mint amennyire a Dealer volt más a Rengeteghez képest. Mindenesetre izgatottan várom a fogadtatást.   

– Mi lesz a következő filmje? 

– Jó néhány filmterven dolgozom. Az elmúlt néhány év megtanított arra, hogy ne bocsátkozzak ilyen jóslatokba. Annyi minden történhet, annyiféle módon, hogy nincs értelme találgatni. Muhi András (a rendező producere – V. Gy.), és én úgy éreztük, hogy a Tejútnak meg kell születnie. Tiszta szerencse, hogy egyelőre úgy tűnik, más se nagyon bánja, hogy itt van.   

Fliegauf Benedek