Eheti műtárgyunk a Fővárosi Kertészeti (Főkert) Zrt. pályázatának nyertese.

A kertészeti cég tender-kiírásában nem voltak különösebb kikötések, a reménybeli alkotással azt szerette volna jelezni, amit évek óta mond, hogy kész, elege van abból, hogy az összes parkot összerondítják itt nekik a tapló civilek, hiába surpliznak, sose érnek a munka végére, pedig a parkok küldetése a rekreáció, és nem az, hogy a marketing cégek az elhajított pillepalackokat vizsgálva kikövetkeztessék, melyik ásványvíz fogy a legjobban Budapesten. A Főkert azt remélte, hogy ha egy elrettentő szobrot állíttat, ettől magunkba szállunk, és felismerjük az ún. kukák által kínált opciót. Szerintünk elérte célját: a konténer-falanx valóban ijesztő, az embernek olyan érzése van, mintha valami oszlatóékkel állna szemben, ami mindjárt megindul és eltipor, letapos, eltemet.   

Nem szokásunk, mert nem illik ilyet csinálni, de ma elég szarul ébredtünk, ezért ejtünk néhány szót a többi, tehát vesztes pályázatról is. Volt egy bronzba álmodott 40x40-es papírzsebkendő vörösmárvány posztamensen, meg egy lapos gránit-alapból kinyúló, görcsös króm-vanádium kéz, hogy aszongya, segítség, teljesen ellepett a kommunális hulladék. De ennyi talán elég is.

A térplasztika a Népligetben áll. Először a Városligetbe szánták, mert ott szemetelnek a legjobban, de mert ott szemetelnek a legjobban, a mű senkinek sem tűnt volna fel, vagyis nem ért volna célt. A tök üres, ennek köszönhetően a Városligethez képest a svájci csokipapírokon látható hegyilegelőket idézően tiszta Népligetben viszont talán igen.  

Óvjuk, védjük műtárgyainkat, mert mások nem óvják, védik meg őket tőlünk.

Konténerek - térplasztika a Népligetben, alumínium, 2007.