Belmondo újra kifulladásig?
Lehet, hogy öregszenek, de nem vénülnek a régi francia sztárok. Henri Salvador végigkacarássza a 90. születésnapi tévéinterjúját, és közli: negyvennek érzi magát. Pierre Henry, a techno nagyapja a nyolcvanadikat ünnepelve mozgatja meg koncertjén a huszonéveseket. Charles Aznavour most múlt 84, s mire leírjuk, hogy hol lép fel, addig már másutt. Michel Polnareff potom harmincnégy évet hagy ki a francia színpadon, de 600 ezren azért eljönnek július 14-i koncertjére, az Eiffel-torony előtti Mars-mezőre.
A szeniorok "sokadvirágzását" követve ezért csak kisebbfajta szenzáció, hogy Jean-Paul Belmondo sem adja alább. Fiatal még, alig 74, Stella, a majdnem vadonatúj feleségtől, Nattytól született kislánya pedig éppen négy. (Úgy látszik, a családban csak a 44 éves Paulon fog ki az idő: nem számít éppen új autóversenyzőnek...) Mint a francia sajtóban a minap megjelent - bár ezt éppen a sztár, "Bébel" nem erősítette meg -, hat évvel ezelőtti szélütése és részleges bénultsága ellenére visszatér a filmvilágba. Környezete szerint a Becsületrend újdonsült viselője - négy hónapja tüntették ki - készen áll leendő szerepére, alig várja a kihívást, hogy egy kutyájára utalt magányos tanárt alakítson. Az alkotás címe: Egy ember és kutyája, valójában azonban Vittorio de Sica 1951-es mozijának, A sorompók lezárultaknak a felújításáról van szó. Az eredeti Umberto D. cím alatt futott, s nem véletlenül: a nagyközönség előtt elsősorban a Biciklitolvajok - 1958-ban a világ egyik mindenkori legjobb filmje - révén ismert olasz rendező ebben édesapjának, Umberto de Sicának állít emléket.
Bébelt utoljára Philippe de Broca hat éve forgatott Amazonjában láthatták a nézők. Most Jean-Louis Livi producer vette rá a Godard-alapfilmek, a Kifulladásig és a Bolond Pierrot sztárját, hogy álljon Francis Huster rendező rendelkezésére. Soha ne mondd, hogy vége: a Belmondo-filmográfia eddig kilencven tételt tartalmaz...