Békeidőben, természeti katasztrófa vagy helyi zavargás esetén az adott állam kormányzója rendelkezik a csapatokkal, háborúban vagy több államra kiterjedő szükséghelyzetben azonban az Egyesült Államok elnöke a Pentagon alá rendeli az alakulatokat, amelyek a szárazföli hadsereg és a légierő teljes értékű egységeinek számítanak.

A Nemzeti Gárda szárazföldi alakulataiban jelenleg 325 ezren, a légierőhöz kapcsolódókban további 106 ezren szolgálnak. A toborzóhelyeken elsősorban a 10-20 ezer dolláros belépési bónuszt, a szakma, illetve az egyetemi diploma megszerzéséhez nyújtott anyagi támogatást, illetve a megélhetéshez kevés, ám zsebpénzként jelentős juttatásokat hangsúlyozzák.

A kötelezettségek között a havi egy hétvégét, valamint évente két hetet kitevő kiképzést sorolják fel. Arról kevesebb szó esik, hogy a Nemzeti Gárda tagjait alkalmanként akár két évre is behívhatják tényleges szolgálatra, s legalább egy hat-tizenkét hónapos turnus erejéig gyakorlatilag mindannyian megfordultak már Irakban.

 A tizenkét hónapos bevetés a kiképzéssel együtt tizennyolc hónapos tényleges szolgálatot jelent. A háborúban eddig bevetett katonák mintegy 40 százaléka a Nemzeti Gárdában szolgált, a veszteségekből pedig még ennél is nagyobb rész jut rájuk.

A Pentagon augusztus elejétől már csak arra vállal garanciát, hogy két maximum 24 hónapos behívás között legalább két év telik el. Vagyis egy hatéves szerződési periódusból a gárdista akár négy évet is tényleges hivatásos katonaként tölthet, ami egészen más, mint a toborzók által sugallt „hétvégi milicista” imidzse. A már-már válságba hajló helyzet egyrészt az iraki háború miatt alakult ki: a 90-es évek elején leépített tényleges alakulatok nem győzik az emberigényes megszállást.

Másrészt az USA már nem tud háborúzni a Nemzeti Gárda nélkül: takarékossági okokból ide szerveztek ki egy sor kulcsfontosságú feladatot, főleg a logisztikai műveleteket. Például a légierő összes légi utántöltő egysége a Nemzeti Gárdánál van, nélkülük nem lennének bevethetők sem a stratégiai bombázók, sem a taktikai vadászbombázók.

A terhelés minden vonatkozásban meglátszik. Az önkéntesekre és családjaikra jutó nagyobb teher miatt csökkent a gárda vonzereje, a hazaszeretetre apelláló reklámok mellett egyre nagyobb összegekkel kell a belépésre ösztönözni a fiatalokat.

Az is aggodalomra ad okot, hogy lepusztult a felszerelés, amelynek elvben ugyanolyan korszerűnek kellene lennie, mint a tényleges hadseregnél, a valóságban azonban ez sosem volt így.

Egyre több kormányzó panaszkodik, mert állama alakulatai Irakba vitték a használható teherautókat, generátorokat és egyéb műszaki felszerelést, és természeti katasztrófa esetén nincs mivel segíteni a lakosságot. Mellesleg az USA 50 tagállama felében és Puerto Ricón is vannak további, különböző szervezettségi fokon álló, a szövetségi törvények alá nem tartozó katonai szervezetek.

Ezeket sok helyen szintén Nemzeti, Tartalékos vagy Állami Gárdának hívják, de Marylandben vagy Georgiában például Véderőnek.