Hrennyikov egy Moszkva közelében lévő kisvárosban született 1913-ban. Kora gyerekkorában kezdett zongorázni tanulni. Tehetsége hamar kiviláglott, első önálló művét 13 évesen komponálta, s egy Moszkvából érkezett neves tanár segítségével a középiskolát már a főváros legkiválóbb zeneiskolájában végezte, majd a moszkvai konzervatóriumban tanult tovább.

Sikert sikerre halmozott, a harmincas években a "moszkvai Sosztakovicsként" emlegették, s már a negyvenes évek végén a Szovjet Zeneművészek Szövetségének titkára volt, ami akkoriban nagy hatalmat jelentett. Bár manapság főleg az ötvenes években elhangzott megnyilatkozásait idézik, a moszkvai zenészek közül máig sokan emlékeznek arra, hogy Hrennyikov hatalmát gyakran arra használta, hogy segítsen a hozzá fordulóknak.

Neve összefonódott a moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Zongoraversennyel, amely számos csillagot indított el a világkarrier útján: szervező bizottsági tagságáról csak 2006-ban mondott le.

Szerzett szimfonikus zenét, operát, film-, balett- és színházi muzsikát, továbbá operettet is. Nem tudni, hogy művei hosszú távon kiállják-e az idők próbáját, de közülük számosat ma is játszanak.

Tevékenységét számtalan kitüntetéssel ismerték el: elnyerte a Szovjetunió népművésze címet, a Szovjetunió és az Orosz Köztársaság Lenin- és az Állami díját, a szovjet időkben a Legfelsőbb Tanács, s egészen az utóbbi időkig az Állami díjakat odaítélő bizottság tagja volt.

A Szovjetunió széthullása után eltűnt a közéletből, s műveit is ritkábban játsszák.

(MTI)