Részben e vissszafogottság eredményeként nem torpant meg Szlovákia gazdasága, növekednek is az átlagbérek. Ugyan nem csökkentek lényegesen a különbségek az egyre gazdagodó Pozsony és néhány nyugat-szlovákiai térség, valamint az ország többi, jóval nagyobb része között, de a lakosság közérzete minden felmérés szerint javul.

Ám Fico nem óhajt tovább sütkérezni ebben az előző kormány által megalapozott viszonylagos jólétben. Harcolni akar végre, miként eddigi politikai pályafutása során tette. A legújabb osztályharchoz a hevület mellett természetesen antagonisztikus konfliktusok és ellenfelek kellenek.

Az elmúlt hetekben leginkább az  olasz Enel, a Szlovák Villamosművek többségi tulajdonosa, továbbá a Mol-csoporthoz tartozó Slovnaft pozsonyi petrokémiai nagyvállalat, valamint a német-francia érdekeltségű Szlovák Gázművek volt Fico céltáblája.

Ha csökkentek a vilápiaci árak, azt saját győzelmének hirdette ki. Ha éppen növekedtek, akkor azt profitot hajszoló, lelketlen multik újabb cselszövéseként, no meg  az előző kormány „gazdasági hazaárulásának” újabb bizonyítékaként jellemezte.

Csakhogy a legtöbb polgár már tudják: jórészt ezek a multik teremtettek új munkahelyeket, s kínálnak fokozatosan növekedő béreket. A kormányfőnek tehát tovább kellett tágítania a kört.

Kitágította.  Főgonosznak magát globalizációt kikiáltva, ami jól hangzik, de semmi új. Az eltökélt Fico nem tágított. Illetve dehogy is nem, még egyet tágított: legújabb dörgedelmében egy szintre emelte a fasizmust a globalizációval.

Hagyjuk a nyilvánvaló történelmi és politikai érveket, a párhuzamot talán még maga Fico sem gondolja komolyan. Hanem: egy évnyi tétovázás immár teljesen „támadhatatlan” érveket akar ahhoz, hogy lerombolhassa az előző kormány reformjait.

Ha már azok a reformerek, úgymond, a fasiszták kezére játszottak. Fico, mint új antifasiszta tehát minden áron igyekszik tönkretenni a magán-nyugdíjpénztárakat, és a több-biztosítós egészségügyi rendszert, meg árszabályozással fenyegeti a multikat.

 Az „antifasiszta szolidaritás” ürügyén Fico szeretne újra államosítani, minél nagyobb hatalmat összpontosítani magának és pártjának. S minél kevesebbet meghagyni a magántőkének és az ellenzéknek.

 Akik meghökkennek az „ellenreformáció” ilyetén kitágulásán, most kapaszkodjanak: nem más, csakis a nacionalista Ján Slota és Vladimír Meciar az, akinek két koalíciós pártján múlik, sikerül-e leállítaniuk Ficót. Ha nem, akkor a kormányfő állítja le Szlovákiát fejlődését a szociális demagógia populista rögeszméivel. Antifasizmus? Ez?!

samariapress@madnet.sk