Közéjük tartozik az a nővérek számára kifejlesztett, jól áttekinthető teszt, amely segít megállapítani, mennyire szenvednek, mikor kell gyógyszert adni - a végletesen leépült, időskori elbutulásban, demenciában szenvedő embereknek. A Painad rövidítésű amerikai skála a már beszélni nem tudó, magatehetetlen ember testi fájdalomreakcióit pontozza. Hogy milyen az arckifejezés, nyugodt, mosolygós vagy szomorú, riadt. Hogy megfeszül-e a test, ökölbe szorul-e a kéz, felhúzza-e a lábát a beteg, milyen érzelmi töltésű hangokat hallat stb. Összesen 17 ilyen tünetet értékelnek nullától két pontig, és összehasonlítják összegüket a standard értékekkel. Így aztán könnyen eldönthető, szenved-e, fájdalomcsillapítóra szorul-e a páciens. Ezt az Egyesült Államokban jól bevált mérőmódszert most Európában is próbálják átvenni, tesztelni. Sikerrel. Basler professzor, a Marburgi Egyetem fájdalomszakértője 12 átlagosan 84 éves, idős leépült páciensénél tesztelte a Painad-et, és kellően érzékenynek találta ahhoz, hogy a Schmerz (fájdalom) nevű szaklapban közölt kutatásai alapján általános elterjesztésre ajánlja.

 A szellemileg leépülteknél hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy pont úgy fájhat mindenük (az élet), mint nekünk. Elembertelenedett világunkban empátiára, kellő odafigyelésre van szükség. És ehhez a rideg számokat is segítségül lehet hívni.