Közeledünk a Sziget végéhez. Egyre több kettétört padot és elnyűtt hotdog-os pultot látni az elgyötört növényzet között, amiknek szerencsére lesz egy évük regenerálódni a következő csapásig. Vasárnapra, a fesztivál ötödik napjára várták a legtöbb látogatót és ezért került sok ezen a napon a legtöbb egyszerre csókolózó ember világrekordjának megdöntés kísérletére.
Tánc orgia a főtéren
Nézzük mi vonzotta az embereket ezen az esőre hajló munkamentes napon a nagyszínpad elé. Ahogy telnek a napok és sorra nézem a fellépőket annak tudatában, hogy Európa nagyobb fesztiváljain milyen fellépők vannak, és néha kicsit csalódottnak érzem magam. Minden nap van várt fellépő, de valahogy hiányoznak a friss arcok, olyanok akik most ismerkednek a hírnévvel, vagy akikkel most van tele a média.
Faithless negyedszer
A vasárnap egyik legfontosabb megmozdulása mindenképp a Faithless nevéhez fűződik, immáron negyedik alkalommal invitálták egy kellemes kikapcsolódásra a jó népet. És a hívők pontosan azt kapták, amire számítottak, egy rettentő profin összerakott, még mindig teljes energia bedobással előadott koncertet, ahol lényegében az elmúlt 12 év összes valamirevaló Faithless kislemeze felcsendült. A hangerővel nem kellett küszködni, végre megszólalt a nagyszínpad az alkalomhoz illően, Sister Bliss-ék pedig nem tétováztak, rögtön az elején belecsaptak első masszív világsikerük, az Insomnia húrjaiba, a sártól ragacsos cipőben cuppogó emberek legnagyobb örömére. Innentől kezdve szinte zsinórban következtek fő slágerek, (We Come 1, Mass Destruction, I Want More, Tarantula stb) és csak néhány szám erejéig lassult be (Bring My Family Back, Bombs) a zenekar, hogy aztán a következőnél még jobban odategye magát a ceremónia mester, Maxi Jazz, és az időnként előtérbe jövő vokalista, Harry Collier vezényletével. A sámán szokásához híven az üresjáratokban fejtágítást tartott a világbékéről, és az emberi hülyeségről. A bőven középkorú tag még jól adja a misztikus bulizató szerepét, és az igazság az, hogy a zenekarban a fiatalságot képviselő Harry erősen háttérbe szorul a jelenléte közben. Sőt, a szólószámánál nem is tudta olyan karakánul belakni a színpadot, mint ahogy Jazz testvér teszi. Rég telt el ilyen gyorsan másfél óra, és a közönség szomorúan vette tudomásul, hogy búcsúzik a zenekar, még visszakönyörögték őket a kötelező ráadásra, a Muhammad Ali, és a Salva Mea pedig kifejezetten korrekt lezárása volt a hatalmas Fiestának. És a sok fanyalgó kritikus véleménye ellenére, negyedszer is ugyanolyan korrket élmény volt látni őket. (K. Cs.)
Utánuk röpke fél órával már jelentősebb érdeklődő gyűlt a legnagyobb színpad elé. Egy részük az ír népballadákra izgult, egy részük azt remélte hogy a legújabb Throw Down Your Arms című lemez reggae feldolgozásait hallhatják majd de legtöbben a popsláger Nothing Compares 2U című Prince szerzeményre volt kíváncsi. Igen, az ír Sinead O'Connor-ról van szó, aki még mindig rövid hajjal védjegyezi magát, de sajnos a szürke polár-pulcsijában nem volt túl fotogén. Minden korszakából kerültek dalok a repertoárba, így mindenki elégedett lehetett. Kedves, nyugodt koncert volt, pont elég arra hogy mindenki kellemez zeneszó közben költhesse el a vacsoráját.
Britney Spears kopasz anyukája után, már lázban égett a közönség, hogy az est fénypontját, Anglia legfőbb nemzeti exportcikkét, a Faithless-t megcsodálhassa a nagyszínpadon. Sinead leballagott a pódiumról, és egy laza félórás várakozás, plussz egy csókrekord döntés után egy folyamatos mormogó basszus adta mindenki tudtára, hogy végre kezdődik a show.
Faithless a Szigeten, negyedszer
