Félúton, rock úton
A negyedik napon a gitárzenék uralták a nagyszínpadot, a rock egy-egy bugyrából szemezgették a fellépőket, így minden szimpatizáns azonosulhatott valamelyikkel. Én még éppen elkaptam a kezdő zenekart, az angol The Rakes-t. A „négy kéjenc” egyszerű, nyers gitártémákra alapozva igazi újhullámos zenével állt elő (Blur, The Cure, és The Strokes zenékre építkezve), amit friss, életszagú szövegekkel tett személyessé az Alex Kapranos hangjára hajazó Alan Donohoe frontember. A koncert sok indie rajongót megtáncoltatott, de sajnos hiányzik belőlük az egyediség, ami kiemelné őket a hasonszőrűek mezőnyéből.
A folytatást Svédország szülöttei, a The Hives biztosította. Mick Jagger biztosan nézett egy nagyot, mikor meglátta most már tíz éve nyomuló, öltönyös klónjait. De hát istenem – mondhatta magában – valakinek tovább kell vinni a stafétát! A 60-as évek mindig ott motoszkált a rock-szívekben, és most, a 21. században újra feltört, sorra alakulnak az időutazó zenekarok. Van is rá kereslet. Két éve már belevésték magukat szigetes memóriánkba, és idén a Howlin' Pelle Almqvist vezette ötös újra hozta a formáját. Howlin ugrált, dobálta a mikrofont és később a színpad állványzatáról sem lehetett levakarni, ahonnan rövid beszédet intézett rég nem látott magyar közönségéhez.
Végül elég vontatott és hosszúnak tűnő Kispálos kötelező kör után Nine Inch Nails a színpadon, a közönség álla meg a padlón. A kétszeres Grammy díjas Trent Reznor indusztriál/alt-rock isten rendesen megadta módját látogatásának. Masszív vizuál technika változó színpadkép, ruhacserék végig olyan profin és hatékonyan, hogy újfent nagyot néztünk, hogy így is lehet. Még azt is megengedték maguknak, hogy bemutassanak a médiának és akkor hívják be a fotósokat, amikor már biztosan jól elrejtőztek a kivetítők mögé. De mindenki örült, talán még a rakpartokon lakó nénik is, mert a hang biztosan nem ért el odáig.
A zárás már annyira nem zúzós, inkább csak dallamos, éppenséggel táncdallamos. Korda György és szorosan mellette álló szerelme „Klárika” több ezres, transzparensekkel megpakolt nézőközönséget csalt maga elé. Mindenki ugrált és az őrök nem győzték hatástalanítani a Gyuri bácsi nadrágját fogdosó rajongókat.