Girlpower parti az iszapban

Apró reménysugárként tört át pár kósza napsugár a felhőkön, de végül győzött a vihar és lassan azt se lehetett látni, hogy a nagyszínpadról vagy az égből érkeznek a stroboszkóp-szerű villanások. Átázott sátrak, mínusz ezer kalória a vihar elől futás miatt, sáros cseppek a pocsolyába toccsanó lábakon, és a kérdés hogy hogyan éljük bele magunkat a Pinkkel érkezett amerikai tini-álom képbe ilyen állapotban?

Első napirendi pont Laurent Garnier délutáni techno parádéja volt. Eltorzult arccal vezényelte háromtagú zenekarát, akik lelkesen asszisztáltak az egyik legnagyobb deep house lemezkiadó tulajdonosának, az F Communication-nek. A DJ magazin már többször is választotta az év lemezlovasának, de a szigeten csak mellékszerep jutott neki, annak ellenére, hogy tekintélyes mennyiségű bámészkodó szigetlakó tévedt arra.

 Később nem csak tévedtek, hanem tudatosan vonultak anyuci vállán, vagy apuci kezét fogva a szigorúan pink színben pompázó látogatók. Előkerültek a zsebből a strasszos, kis fényképezők és mikor Alecia Moore, érthetőbben Pink színpadra lépett, kezdetét vette a pizsama-parti. Csak az volt furcsa és itthon szokatlan, hogy a rózsaszín vízió hogyan tud ilyen vérprofi lenni. Amikor 2000-ben a Can’t Take Me Home című albumával betört a popbizniszbe, hosszú évekre biztosította magának a sztárságot. És bár itthon csak fonnyadt, kis emberkupac várta önálló koncertjén, utána a Kapcsolat koncerten már nem kellett az öltözőben sírdogálnia, harmadjára, a fesztiválozó hetijegyesek pedig örömest mentek a színpad közelébe, hogy úgy érezzék magukat, mintha egy amcsi romantikus film átkötő zenés részében pózolnának. Zeneileg persze nem nagy durranás, de a célközönségnek még az sem számított, hogy Pink kicsit hadilábon áll a magas hangokkal.

Nekem az est fénypontját a filter diszkós mágusok, a Cassius jelentette. Tavaly jelent meg legújabb sorlemezük a 15 again, aminek slágerei még most sem kerültek a garázs mélyébe. Már a fotósárokban sem bírtam magammal mikor színpadra lépett Philippe Zdar és Hubert Blanc-Francart, akik öt másik zenésszel együtt rögtön belecsaptak és hihetetlen lendülettel vitték végig a koncertet. A régebben hiphop-os, acid-discós mesterműveiről ismert francia páros új lemezükön csavartak egyet magukon és rockosabb irányba térültek, ahol sok számban kap hangsúlyt Zdar eddig rejtegetett hangja.

Mikor már nem volt mit hallgatni, sajnos végleg a Sziget foglyai lettünk, a mindent áztató magyar monszunban. Végül egy korongozó műhelyben kötöttünk ki, és az agyagedényeken átfutó pislákoló fényben csak néztük, ahogy egy lány visítva táncolt a szakadó esőben, miközben egy biztonsági őr diszkó-fényeket csalt ki zseblámpájából a szórakoztatására.

Pink
Pink
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.