Aztán Góliáttal a háta mögött csendben leült a cserepadra, amelyre külön kamera irányult - képe alá ki is volt írva, hogy ez a Beckham-kamera. A 35. perc táján elkezdte fűzni a cipőjét, mire a lelátó felhördült. Amikor kicsit szaladgált a partvonal mellett, kitört a tomboló taps. Aztán nem állt be, viszont a második félidőt is melegítéssel kezdte. Később cipőt cserélt, aztán trikót. (Egy pillanatig félmeztelenül állt, mire a vérmesebb hölgyszurkolók elaléltak.) A 72. percben lépett pályára - végre tétmeccsen is bemutatkozott új csapatában, a Los Angeles Galaxyban.

Tudásából azonban keveset tudott megcsillantani az angol labdarúgó, mert nem sokkal becserélése előtt a csapat - egy kiállítás nyomán - tíz emberre fogyatkozott. Arról nem beszélve, hogy a DC United a brazil Luciano Emilio góljával az első félidő derekától vezetett, és a második játékrészben már tudatosan lassította a tempót. Az így is látszott, hogy a Galaxyban végre teljesül Beckham régi vágya, középső irányítót játszhat, nem kell a szélen futkosnia. Sokáig sérült bokája sem zavarta, és egy-egy negyvenméteres kiugratása vagy ívelése kis szerencsével az egyenlítést is meghozhatta volna.

Washingtonban a szokásos publikum jó kétszerese, 46 686 fizető néző váltott jegyet, pedig Beckham játéka nem is volt biztos. Az angol minden labdaérintését részint szexuális töltetet hordozó sikoly, részint elismerő moraj fogadta. Mi lett volna, ha megizzad, vagy netán a kapu közelébe kerül? A United végül 1-0-ra nyert, a hazai közönség pedig ki mást is tapsolt volna meg a végén, mint Beckhamet.

Szegény Emilio!

A Nagy Ő, amerikai kiadás