Mint az AP jelentette, vasárnap pedig elindul az egy hónaposra tervezett dán expedíció is, bizonyítandó, hogy Grönland jogán ugyancsak magának igényelheti a sarkvidék egy részét.

A kanadai kormányfő nyilatkozataiban nem is tagadja, hogy "agresszív politikával" kívánja védelmezni a térség feletti szuverenitását. 5,4 milliárd eurós költségvetéssel nyolc őrhajót állítanak majd csatarendbe, Kanada egyik északi pontján mélytengeri kikötőt építenek a hajók dokkolására, s a közelben, az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő úgynevezett északnyugati átjárónál katonai bázist is létesítenek.

Az északnyugati átjáró jelenleg nemzetközi vízi útvonalnak számít, ám Kanada felségjogát hangoztatja. Harper kormánya ugyan ígéri, hogy a szabad hajózást nem fogja akadályozni, ám jogot formál az átmenő forgalom ellenőrzésére. Elsősorban az Egyesült Államok kérdőjelezi meg a kanadai igény jogosságát, s a napokban már be is jelentette, hogy jégtörőt küld a Bering-tengerhez.

A sarkkörnél Kanada, az Egyesült Államok, Oroszország, Norvégia és Dánia érintett. A nemzetközi tengerjogi szabályoknak megfelelően a területi vizek felségjoga a szárazföldi határtól 12 tengeri mérföldig, a kizárólagos gazdasági zóna pedig 200 tengeri mérföldig (370 kilométerig) terjed. A vetélkedés azért újulhat ki éppen most, mert az ENSZ 1982-ben datálódott nemzetközi tengerjogi egyezménye értelmében a szerződést aláíróknak tíz év áll rendelkezésre, hogy bizonyítsák: országuk területének kontinentális talpazata tovább húzódik a tengerfenéken, s ezért nagyobb gazdasági övezet jár. Az érintettek közül egyedül az Egyesült Államok nem írta még alá az ENSZ-egyezményt, így egyelőre nem is terjesztheti elő igényét nemzetközi jogi keretek között. (Alaszka, mint az Északi-sarkhoz közeli terület alapján az USA is jogot formálhat egy részre az energiahordozókban feltételezhetően gazdag sarkvidéki tengerfenék-szakaszokból.)

Moszkvát viszont sürgeti az idő. Egy ízben, 2002-ben már beterjesztette igényét, de akkor nem találták kellően bizonyítottnak, hogy a Lomonoszov-hátság - amely 2200 kilométer hosszú, s áthalad az Északi-sark alatti tengerfenéken is - Oroszország kontinentális talpazatának geológiai folytatása. Moszkva 2009-ig újra bizonyítani kíván, s a múlt heti szimbolikus jelentőségű zászló kitűzés mellett az expedíció másik feladata éppen talajminták gyűjtése volt.

A most dán színekben induló expedíciónak - amelyhez egyébként béreltek egy orosz atomjégtörőt is - ugyancsak az a célja, hogy kimutassák: a Lomonoszov-hátság valójában Grönland nyúlványa. (A negyven tudósból álló csapatban norvégok és svédek is helyet kaptak.)

A tét az Északi-sark vidékén hatalmas: a több mint egymillió négyzetkilométernyi tengerfenék rejti a feltételezések szerint a világ kőolaj- és gáztartalékainak egynegyedét. A vita a legutóbbi időkig akadémikus volt, ám a globális felmelegedéssel a jégmentes, tehát a hajózható időszak hoszszabbodik. Megnövekedhet egyrészt az északnyugati átjáró forgalma, másrészt idővel lehetőség kínálkozhat a tengerfenék gazdasági kiaknázására is.

Kanadai őrhajó az északi-sarki térség vizein