Úgy gondolom, a közvélemény tisztelete szakmánk iránt jogos, és ahogy a média fejlődik, valószínűleg egyre indokoltabb lesz. Az emberek nyilvánvalóan azt díjazzák, hogy a nyomtatott és az elektronikus sajtó egyre alaposabban, egyre mélyebben igyekszik leásni a társadalmi, politikai események, jelenségek mélyére, hogy ezzel is mélyrehatóbban, hitelesebben tájékoztassa a közvéleményt az aktuális események, folyamatok lényegéről.

Itt van például Lengyel Zoltán fideszes politikus, országgyűlési képviselő esete, aki néhány hete állítólag iratok nélkül, egy szál fürdőnadrágban vezetve szegült ellen az őt igazoltatni akaró rendőröknek. Nos, azóta sok mindent megtudtunk a politikusról a gondoskodó média jóvoltából, legutóbb már az az egy szál fürdőnadrág is lekerült róla, hogy a nagyközönség a maga természetes valóságában ismerhesse meg az események mozgatórugóját. Lengyel Zoltán otthoni környezetben készült ruhátlan képei (a legnépszerűbb felvétel címe: Egy f... a feszület előtt) bejárták a nyomtatott és az elektronikus sajtót annak bizonyítékaként, hogy a magyar médiának semmi sem drága akkor, amikor a meztelen igazság nyomába ered.

Az ügy természetesen messze túlmutat konkrét aktualitásain, hiszen a nagyközönséget mintegy bevezeti a magyar politikai élet legbelső intimitásaiba is, amit, mint tudjuk, a sajtó legfontosabb küldetésének tekintenek a világ legtávolabbi sarkaiban is. A magyar embereknek eddig fogalmuk sem volt a politikusi bögyörők mibenlétéről és fontos paramétereiről, ezért talán nem túlzás, ha Lengyel Z. fütyülőjének fontos réskitöltő szerepet tulajdonítunk a nyomtatott és elektronikus médiában egyaránt.

A hazai sajtó igen nagy és mind több területre kiterjedő szolgálatot tesz, hogy mi, itt a Kárpát-medencében, minél jobban, minél közelebbről ismerjük meg egymást. Úgy tudjuk, ennek a célnak az érdekében közölte a Heti Válasz a magyar szcientológiai egyház tagjainak fényképekkel illusztrált névsorát. Nyilvánvaló, hogy nem maradnak ki ebből a sorból majd például a krisnások, a jehova tanúi és a zsidók sem. Drukkolunk nekik, hogy bírják idővel, energiával és terjedelemmel addig, amíg a római katolikusok is sorra kerülnek.

Nyugodtan elmondhatjuk, manapság már akkora Magyarországon a média tekintélye, hogy tulajdonképpen feleslegessé váltak a tényfeltáró, oknyomozó riportok is, hiszen a leleplezéstől való félelmükben maguk az érintettek gyónják meg önként bűneiket a sajtónak. (Ebből is látszik, mennyire rokon szakmunkás a plébános és az újságíró.)

Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tartottuk volna, hogy a hazai totális titkok tárháza, a Nemzeti Nyomozó Iroda önként tegye közzé a hírt, hogy épületéből fontos államtitkok tűntek el július 24-e és július 31-e között. Mivel az információt csak augusztus 7-én közölték, azt még nem mondhatjuk, hogy az őszinte beismerés mellett a hírgyorsaság is az NNI erényei közé tartozik, de ne legyünk mohók, a fejlődéshez idő kell.

Tehát egy héten át ment kifelé az államtitok az intézmény legszigorúbban őrzött falai közül, hogy aztán újságírók kezeiben landoljon. De ez még mind semmi! Magáról az iratról az iroda nem közölhetett ugyan részleteket, mert államtitkot képez, de annyit azért elárult róla, hogy súlyosan alkalmas a rendőrség és a Nemzeti Nyomozó Iroda lejáratására.

Gondoltad volna néhány éve, Kedves Olvasó, hogy egy állami erőszakszervezet önként elismerje: lejáratható? És hogy ráadásul papírja is van róla?

Ha így növekszik a sajtó tekintélye, kedves újságíró, és szerkesztőkollégák, hamarosan eljön az idő, amikor ránk már nem is lesz szükség. Kezdhetünk papnak tanulni.