Nem érdekes, valóban volt-e nekünk gyarmatunk a Ferenc József-föld, s hogy ez mit jelentett, s az sem, vajon azóta szaporodtak-e a jegesmedvék, avagy elköltöztek. Ami tény: ha ma a miénk lenne, lázban égne az egész nemzet. Egyrészt, mert az oroszok megsértették volna a szuverenitásunkat, de főképp, mert a Lomonoszov-hátságot biztos magunknak követelnénk. Így azonban a játszmát az oroszoknak és a dánoknak kell lejátszaniuk, erős norvég, kanadai és amerikai aszszisztenciával. Időközben kiderült ugyanis, hogy nem a jegesmedvékről maradtunk le, nem is azokról az ásványkincsekről, amelyek bányászatáért már nyolcvan éve megvívtak az oroszok (szovjet fedőnéven) és a norvégok. A globális felmelegedést nem láttuk előre, melynek folyományaként megnyílt a perspektíva a tengerfenék feltételezett olaj és gázkincsének jövőbeni kitermelésére, s talán a hajózás is hosszabb időre válik lehetővé az eddigi évi három hétnél.

A hajsza mindenesetre megindult, elsőként is tudományos expedíciók képében. Alig fejeződött be az oroszok merülő expedíciója, holnap indulnak a dánok. (Jellemző, hogy állítólag orosz jégtörőt béreltek segítségül.) Amit vizsgálnak, az a tengerfenék geográfiája, bár a motívum csak részben a tudásvágy. A jogi helyzet majdnem egyszerű. A tengerjogi egyezmény értelmében gazdasági hasznosításra mindenkinek kettőszáz tengeri mérföldje van a partjától számítva. Ez azonban bővíthető, ha a lábazat bizonyíthatóan túlnyúlik ezen. A verseny azt célozza, hogy a tenger alatt húzódó, többékevésbé ismert Lomonoszov, illetve Mengyelejev-hátságról derüljön ki, az a parti lábazat nyúlványa. Az oroszok reménye szerint az ő lábazatuké, a dánok szerint az övéké (itt Grönlandról van szó). Minden országnak az aláírástól számított tíz éve van a bizonyításra. Moszkva egyszer már sikertelenül próbálkozott, s mivel már csak egy évük van hátra, sietniük kell. Vagyis nem ők a legagresszívebbek, hanem nekik van a legkevesebb idejük. (Az amerikaiak pedig nem azért olyan visszafogottak, mert nem érdekli őket, hanem ők alá sem írták az egyezményt, nincs hát mibe belebeszélniük.)

Ha olyan térképet nézegetünk, melynek az északi pólus van a közepén, az együttműködési és konfliktuslehetőségeknek egészen újszerű képletét kapjuk. Sorjában Oroszország, Norvégia, Dánia, Kanada és az Egyesült Államok a szomszédok. (II. Sándor cár sem kalkulált a globális felmelegedéssel - többek között -, amikor eltapsolta Alaszkát, vagyis Aljaszkát.) Ez az öt ország veszi körül a világ feltáratlan szénhidrogénkincsének feltételezések szerint a negyedét, melynek tekintélyes része a mai helyzet szerint nemzetközi vizek, pontosabban jegek alatt lehet. Hogy mennyire érzékeny a dolog, azt mutatja, hogy a kanadai miniszterelnök és a média az orosz expedíció kapcsán szuverenitásuk megsértéséről beszélt, miközben az oroszok legmerészebb álmai sem sértik meg a kanadai parti vizeket - mai állapotukban.

Az elemzők egy része már új hidegháborúról beszél. Pedig ezzel nagyon vigyázni kellene. Ott tényleg hideg van.