Félnek Ságváritól
"...a Fidesz leágazásaként ismert szélsőjobboldali Jobbik (vezetője az a Vona Gábor, aki Orbán Viktor "polgári körében" fényezte magát) az SA mintájára "Magyar Gárdát" - rendvédelmi szervezetet – alakít. És – láss csodát - pár napra rá eszmetársaik - immár menetrendszerűen - összetörik Ságvári Endre emléktábláját, meggyalázzák emlékét, s ezt fennen hirdetik a náciportálon. Mi ez, ha nem nyílt provokáció? Mi ez, ha nem kihívás azokkal szemben, akik úgy érzik, a Ságvári-emléktábla ismételt megrongálása mindazok emlékének meggyalázása, akikért Ságvári az életét áldozta?" Izsák ír így blogjában a Ságvári-emléktábla menetrendszerű megrongálásáról.
"A magyar újfasizmus eléggé egyértelműen üzen a jogállamnak: tesztelünk benneteket, látni szeretnénk, hogy csak a szájatokat járatjátok-e, amire számítunk, vagy tettekre is készek vagytok - mely esetben talán nekünk is
Gyűlölik, aki ellenáll
Diurnus: "Ságvári Endre emléktábláját újra és újra leverik, lám, ismét leverték, mert gyűlölik azt, aki nem hagyja magát megfélemlíteni, terrorizálni, megverni, leköpni, megalázni." Tovább
Nincs ebben szinte semmi meglepő: egy olyan országban,
Graf for President
Ezt a címet adta majdnem legújabb bejegyzésének Alma. Gráf József agrárminisztert dícséri benne. „Csak balhéból irom, hogy G. for prez.: abszoolut a helyén van, ehhez ért, ezt tudja - nagyon - és nem is akar mást. Ahogy a gazdákkal tárgyalt, ahogy kiharcolt még ezt-azt (utólagos belépési lehetőséget a bizt.alapba, plusz pénzt stb. ahogy emberi hangon intézkedik, (ebéd mellett az anyázókkal is...) - szóval chapeau, én még ilyet nem láttam ezen a poszton. (másutt is ritkán, talán sehol.) Kálmán O. (atv.) fingatni akarta, de már az első válaszai olyanok voltak, hogy a kérdező torkára fagyott a fikázás. Mosolyogva, sláfertig módon, - mindent kipakolva az asztalra (na nem mindent, hálistennek). Jó lenne ha hagynák. Hiszen eddig pl. szép csendben levezényelte, hogy ne jöjjön be olcsó (szar, mérgező) KGST áru (pl. lengyel ez meg az), hogy "magyar kaját egyél" mert azt tudjuk ellenőrizni. (Nem nemzeti felbuzdulásból, hanem pragmatikusan, - és átment!!!) nem lehet lenyomni, mert fantasztikus tapasztalata van arról, hogyan kell emberekkel beszélni, hol vannak a határok (azon túl egy két lépéssel áll csak meg, addig nem...), és hogy hol vannak a partnerek gyenge pontjai. De nem adja olcsón az EU-val sem (kukorica tartalék leminősítése - vagy minek hijják - ki van védve, egyelőre) Szóval nemcsak profi, de diplomata is, nemcsak vezeti a mnisztériumot de országos ügyeket tud elintézni, nagypofákat hidegre szerelni (poénnal) - pedig nincs valami jó korszak sem az EU-ban, sem nálunk. (Száj és körömfájás Angliában, sertéspestis Romániában, nálunk aszály) - és ő mégis. „ Folytatás a blogban >>>>
- ahol a köztársasági elnöknek egy árva szava sincs egy Magyar Gárda nevű fasiszta rohamcsapat felállításának hírére,
- ahol az értelmiség nagyobbik része megvonja a vállát e történésekre,
- ahol az igazságügyi kormányzat és a bűnüldözés nem lép reflexszerűen, hivatalból az ilyen égbekiáltó náci provokációk esetén.
Mintha félne a jogállam! Holott észre kellene vennie: ők, a nácik félnek,, bármennyire nagy is a szájuk. Talán nem a félelem jele az, hogy rendre Endre emlékének rontanak? Beszari alakok mind egy szálig, csak a pofájuk nagy - sötétben bújkálnak, falkában járnak, orvul támadnak - mint a patkányok.
Csak tudnám, miért nem teszik a dolgukat a patkányirtók?" - olvassuk Izsák blogjában, a Hajónaplóban.
Anne csomagol
Vannak pillanatok a blogszerkesztő életében, amikor elérzékenyül. Most is ez történt, amikor beleolvastunk kollégánk, Kőműves Anita naplójába, amelyben egy éven át tudósította okosan, színesen és szorgalmasan olvasóit mindarról, amit vendégdiákként az Egyesült Államokban látott, hallott, tapasztalt. Anne az utolsó óráit tölti a tengeren túl, sőt, lehet, hogy már repül is hazafelé. Anne sokat anult, de, mi is tanultunk tőle amikor olvastuk beszámolóit, reflexióit, nézegettük fotóit. Egy korszak véget ért a blogger és a Nolblog egy szeletének történetében, de mi nagyon reméljük, hogy Anne a Nolblog közösségének aktív tagja marad. Az eddigiekért máris jár a köszönet.
„Nyaraltam még egyet hazaindulás előtt - amely holnap esedékes. A bőröndjeim útra készen állnak, már egy napja takarítok és csomagolok.
Amerikai kalandom tehát a végéhez érkezett. Köszönöm minden olvasóm hűségét és a sok bíztató hozzászólást. A Google Analytics adatai szerint körülbelül kétszázan tértek-térnek vissza rendszeresen, hogy olvassák a Hartford Days-t.Amerikától búcsúzom, de a blogtól egyelőre nem. Van még néhány téma, amelyet meg fogok írni az elkövetkezendő hetekben ide, mert még az itteni élményeken alapszik. Hogy utána mi lesz, nem tudom. A blogolás addiktív, tehát nem hiszem, hogy abba tudom hagyni, de hogy miről és milyen formában tudnék blogot vezetni otthon, nem tudom - hiszen a Hartford Dayst pontosan azért tudtam hétről hétre frissíteni, mert nem otthon vagyok. Nem mintha Magyarországon nem lenne miről írni, csak nem tudom egyelőre, mitől lenne érdekes, amit írok.
Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki velem volt virtuálisan ebben az évben, és remélem, visszatértek még elolvasni a hátralévő fejezeteket. Nem gondoltam volna, hogy egy teljes csapatot kapok a blogolással - ill. a nolos blogolással. És azt sem, hogy ilyen fontossá válik számomra, és hogy a nehéz pillanatokban még segíteni is képes. Köszönöm!” Hartford Days itt >>>>>
