Mármint a ferencvárosi szurkolók protestálnak efféleképpen. Persze mindez nem minden zöld-fehér szimpatizánsra igaz, csak a Ferencvárosi Szurkolók Szövetsége tesz hitet a Magyar Labdarúgó Szövetség zéró tolerancia kiáltványa ellen, amellyel a sportági szakszövetség a vallási, faji, etnikai megkülönböztetés ellen kíván harcolni. Tiltják népcsoportok, nemzetek gyalázását, és bármely sportszervezet, sportvezető, labdarúgó szidalmazását. Fair play-t szeretnének a lelátón, a szó nemesebb értelmében.

Persze, csúsztatás is lehet a fenti cím, mert meglehet, hogy nem is cigányozni szeretnének, hanem csak egy jót zsidózni, vagy arról értekezni, hogy az ősi rivális támogatói mivel töltsék szabadidejüket édesanyjuk társaságában.

A fanatikusok bírálják a klubvezetés tagjait, mert aláírták a kiáltványt, amikor annak “kétséges az alkotmányos háttere”. Valóban az. Példának okáért a magyar jogrendszer nem tiltja a holokauszt tagadását, de kétséges, hogy erre utalnának levelükben az ultrák, mert akkor nem zavargatnák oly hévvel a vonatot Auschwitzba.

A klubvezetésnek mennie kell - mondják. Olyan elnökre van szüksége az ország legnépszerűbb klubjának, aki tiltakozik a zéró tolerancia kiáltványa ellen, a rasszizmus, az antiszemitizmus, a gyűlölet mellett. Olyan sportvezetőre van szükség, aki maga is beáll banánt dobálni a szurkolók közé, ha a csapat frissen szerződtetett színes bőrű játékosához kerül a labda.

A zöld-fehér szurkolók vezetői szerint így egyesül végre a 3 E betű, az erkölcs, az erő és az egyetértés.

Ez maradt a Ferencvárosból?