A cél, amely szentségteleníti az eszközt
A csak a valahová, főként egy bizonyos vallás vonzáskörzetébe tartozók nevének szisztematikus közzététele viszont önmagában rossz ízű vállalkozás.
A véletlenek egyáltalán nem különös összjátékaként a csütörtöki Magyar Nemzet jónak látta kiemelni, hogy Gyurcsány Ferenc egyik cége résztulajdonos volt egy vállalkozásban, amelynek egy másik tulajdonosa szerepel a Heti Válasz befolyásosnak mondott szcientológusai között – egyébként állítólag az eset után lett az, de ez az ügy szempontjából mellékes.
A koreográfia következő lépéseként Cser-Palkovics András a Fidesz nevében tegnap arra szólított fel minden kormánytagot, hogy tisztázza, milyen kapcsolatot ápol a szcientológiai egyházzal.
A történtek jogi megítélése egyszerű. A nevek és az adatok nyilvánosságra hozatala személyes adat kezelésének minősül, így jogszerűségét az dönti el, hogy a közlésnek milyen alapja volt – mondta érdeklődésünkre Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos. Ezért minden megnevezett személy esetében meg kell vizsgálni, mi alapján történt a közlés. Ha az érintettek korábban nyíltan vállalták vallási hovatartozásukat, a lap hozzájárulásuk nélkül is közölhette az adatokat. Ha nem, írásbeli beleegyezésüket kell kérni.
A Heti Válasz által közölt nevek szcientológiai kapcsolódása – gyors ellenőrzésünk szerint – többnyire nyilvános források (elsősorban az iwiw) segítségével kimutatható. Jogilag tehát védhető az eljárás, más szempontból viszont erősen vitatható. Ha a kormányfő lejáratása, mint cél igazolhatná, hogy száz embert nemzetbiztonsági kockázati tényezőként demonstráljanak ország-világ előtt anélkül, hogy bármit állítanának róluk, ami kifogásolható volna – akkor lehetne tiszta az ügy. Ám, ha merő politikai célból, az előítéletek gerjesztésének meglehetősen visszataszító technikáját használják, listát képezve egy sokak szerint kritikusnak tekinthető valláshoz tartozás alapján – az biztosan tisztátalan.
Nagy N. Péter