Nem divat a munka és a tanulás egyszerre
Megváltoztak a magyar fiatalok munkavállalási szokásai az utóbbi pár évben, és ezzel még messzebb kerülünk az uniós országok többségében jellemző gyakorlattól. Nálunk, a 24 évesnél fiatalabbak háromnegyede nincs jelen a munkaerőpiacon, míg Hollandiában, Dániában éppen fordított az arány, de még Lengyelországban, Csehországban vagy Szlovákiában is többen dolgoznak, illetve keresnek munkát ebből a korosztályból, mint hazánkban. 1998-ban még nálunk is harmadával magasabb volt az aktivitási arány. Az azóta bekövetkezett változást a statisztikusok is a továbbtanulási kedv nagymértékű növekedésének, az oktatás kiszélesedésének tudják be.
A 15-24 év közötti fiatalok nagyon alacsony foglalkoztatottsága annak számlájára írható, hogy Magyarországon - sok uniós országgal ellentétben - a munka és a tanulás általában kizárja egymást. A diákok mindössze négy százaléka számolt be ebben a korcsoportban arról, hogy rendszeresen dolgozik. Összességében a 15-29 éves nappali tagozaton tanulók mindössze fél százaléka - kettőszázból egy diák - volt foglalkoztatottnak tekinthető, és 11 százalék - szám szerint 90 ezer - említette, hogy az elmúlt egy évben tanulmányai mellett hosszabb-rövidebb ideig végzett kereső tevékenységet. Többségük elsősorban pénzkereset miatt állt munkába. Mindössze harmaduk számára volt fontos szempont a szakmai tapasztalatszerzés.
Jóval kedvezőbb a kép, ha csak a 25-29 év közöttiek foglalkoztatottságát és munkavállalási esélyeit vizsgáljuk. Ennek a korcsoportnak már nyolctizede van ott a munkaerőpiacon, míg az országos átlag alig haladja meg a 60 százalékot. Foglalkoztatási esélyeik is javultak az elmúlt években, míg 1998-ban kétharmaduknak, tavaly több mint hetven százalékuknak volt munkahelye, az inaktívakon belül is több mint duplájára emelkedett azok aránya, akik tanulás miatt maradnak távol a munkaerőpiacról. Itt is látszik az alacsony képzettségűek végletes kiszorulása a munka világából, a nyolc általánosnál kevesebbet végzetteknek mindössze tizede dolgozott ebből a korcsoportból - 1998-ban még 17 százalékuk -, és az általánost elvégezetteknek is kevesebb mint a fele talált munkát.
A főiskolai diplomások ázsiója megnőtt annak tükrében, hogy több mint nyolctizedük állt munkába a korábbi 76 százalékkal szemben, Az egyetemi diplomások körében ez az arány 83 százalék körül stagnál évek óta. Ezek az adatok arra utalnak, hogy jóllehet a 24-29 éves diplomások között is érzékelhetően megnőtt a munkanélküliség - a főiskolát végzettek körében öt, az egyetemi végzettségűek között közel négy százalékra -, ezzel együtt arányaiban többen találnak maguknak állást, mint korábban. A szakértők ezt az ellentmondást részben annak a számlájára írják, hogy kitolódott a szülési kor, így a korosztályból több magasan iskolázott nő van a munkaerőpiacon, mint korábban.
Az oktatás kiszélesedésének eredménye az, hogy az elmúlt hat évben a legalább egy idegen nyelvet ismerők aránya 42 százalékról 62 százalékra nőtt, a nyelvvizsgával rendelkezőké 14 százalékról több mint 28 százalékra. Az inaktívak körében - akik jellemzően tanulnak - ezek a mutatók még jobbak, a 20-24 évesek nyolctizede beszél valamilyen idegen nyelvet - tegyük hozzá, diploma ennek hiányában már nem is szerezhető. Legjobban viszont a munkanélküliek között emelkedett meg a nyelvet tudók aránya.
Szinte összehasonlíthatatlanul megváltozott a fiatalok számítógépes ismerete a pár évvel ezelőttivel összevetve: a komputerhez egyáltalán nem értők aránya 41 százalékról 17 százalékra csökkent. 1998-ban az inaktívak harmada értett jól a számítógéphez, hat évvel később már kétharmaduk. A munkanélküliek körében pedig felére csökkent a komputerhez egyáltalán nem értők aránya. Azt, hogy az állást keresők nyelv- és számítógépes ismerete ilyen mértékben javult, az elemzés készítői elsősorban a diplomás munkanélküliség megjelenésének tudják be.
Az első munkahely megtalálása nem könnyű feladat: a fiatalok mindössze tizede számolt be arról, hogy álláskeresés nélkül el tudott helyezkedni. Több mint negyedük egy-két hónapos utánajárással talált megfelelő munkahelyet. Az elhelyezkedés fő akadálya a szakmai tapasztalat hiánya, aminek megszerzésére - mint az adatok mutatták - tanulmányaik alatt a huszonévesek többsége nem is nagyon törekszik. A pályakezdő munkanélküliek négytizedének, a nem tanuló inaktívak majd felének pedig még soha nem volt állandó munkája. Az elhelyezkedés többnyire barát, ismerős vagy rokon segítségével történik. A fiatalok kétharmada úgy került a munkahelyére, hogy szakmájában ez volt az egyetlen lehetőség. Egyre gyakoribb a határozott idejű szerződés, ezzel a megkötéssel főleg a fiatalabbakat alkalmazzák, 2000-ben a 15-25 éves, 14 százaléka, 2006-ban 17 százaléka dolgozott ebben a formában.
Aki már talált magának munkahelyet, többnyire elégedett, a fiatalok mindössze negyede számolt be munkájához kapcsolódó gondról. Még ennél is jóval kevesebb - kilenc százalék - az állásváltoztatáson gondolkozók aránya. A legtöbben a jövedelmükkel elégedetlenek, de sokan említették bizonytalannak érzett státusukat. A problémát megfogalmazók tizedének volt a gondja, hogy munkája nem felel meg a szakképesítésének, illetve az érdeklődésének, és nagyjából ugyanilyen arányban panaszkodtak a szakmai fejlődés hiányára. A diplomások e téren is előnyben vannak: minél magasabb a megkérdezett végzettsége, annál elégedettebb a munkájával, és annál biztosabbnak érzi a munkahelyét.
A nagy kockázatvállalási hajlandóság az ifjabb korosztályokra sem jellemző. A 15-29 évesek mindössze öt százaléka szeretne vállalkozóként dolgozni, a többiek alkalmazottként képzelik el az életüket, és ha lehet, határozatlan időre szóló munkaszerződéssel. A részmunkaidő sem nagyon népszerű a körükben, mindössze hét százalékuk részesítené előnyben a teljes munkaidővel szemben. A leginkább - ez is csak 22 százalékot jelent - a 20-24 év közötti nők vágynak erre a lehetőségre. A jelek szerint tehát a fiatalok sem mozdulnak sokkal könnyebben, mint az idősebbek. A napi ingázást "saját zsebre" kevesebb mint tizedük vállalná, költségeik térítésével kétharmaduk. Más településre költözést akkor sem tudná elképzelni a huszonévesek majd 60 százaléka, ha a munkáltató ezt anyagilag támogatná.
