A bejelentőt a rendőrség azonnal a nemrég postai úton hamis adatokkal Magyarországra küldött Munkácsy-kép ügyében nyomozó vám- és pénzügyőrségre irányította, ahol vizsgálják állítása megalapozottságát. A bejelentő nagymamája már nem él. A vámnyomozók bíznak abban, hogy az unokája által felemlegetett bejelentésnek (feljelentésnek) írásos bizonyítékára bukkannak. Ha bebizonyosodik, hogy az 1900-as évek elején ismeretlen körülmények között az Egyesült Államokba került mű - amelyet az 1915-ös amerikai Panama-Pacific kiállításon is bemutattak - lopott műkincsként került a tengerentúlra, a vámőrség vélhetően kénytelen lesz bevonni a nyomozásba az amerikai hatóságokat is. A festmény egyelőre a végleges szakértői vélemény elkészültéig a Magyar Nemzeti Galériában marad - a vámosok szerint ott van a legnagyobb biztonságban. A vámnyomozók még ellenőrzik az okmányokon feltüntetett feladó és címzett kilétét, valamint meghallgatják a speditőrt, akit a címzett a vámkezeléssel megbízott.

A Népszabadság úgy tudja, a kép címzettje B. János, egy budapesti galéria tulajdonosa, akit a vámnyomozók - az ügy jelen állása szerint - napokon belül meghallgatnak. Hogy ő lesz-e a "kulturális javakra elkövetett csempészet" gyanúsítottja, attól is függ, mit tudott a neki címzett csomagról, illetve valóban neki szánták-e a képet, avagy ő csak közvetítő volt, aki semmit sem tudott a csomag tartalmáról. Megkeresésünkre B. János elcsodálkozott - vajon honnan származhat értesülésünk -, majd közölte, hogy ezzel kapcsolatban semmit sem kíván nyilatkozni, még azt sem, hogy cáfolja vagy megerősíti a hírt.

Galériás körökben értetlenséget váltott ki a botrány: szokatlannak - sőt "amatőrnek" - ítélik az ügy szereplői által választott behozatali módot, elképzelhetőnek vélik, hogy nem tudták, ki valójában a kép jegyzője. Amerikából ugyanis többnyire nem közvetlenül küldik Magyarországra az értékesítésre szánt igazán márkás műtárgyakat - főleg képeket, ékszereket, kisplasztikákat. Ennek oka, hogy műtárgyak esetében a magyarországi áfakulcs és adózási összegek gyakran lényegesen magasabbak az uniós országokban szokásosnál. Míg nálunk az előbbi 20, addig például Nagy-Britanniában csupán öt százalék. Ezért egy többmilliós műtárgy esetében már megéri, hogy az adott darabot az érintettek más EU-országban vámoltatják el. Onnan "utaztatják be" - immár EU-területen, kötöttségek nélkül - Magyarországra. Tudomásunk szerint ezért műtárgyak behozatalakor többnyire a New York-London-Budapest utat választják. Mivel ilyen esetekben a magyar állam illetékektől esik el, műtárgypiaci körökben többen vélik úgy: a magyar állam több bevételhez jutna a műtárgy-kereskedelemből, ha csökkentenék a "megutaztatott" értékes ingóságok behozatali terheit.