Fürdős, Dömös Combo és Iboly néha politizált, olykor látványosan szembeszegült a pártdirektívákkal, máskor elhallgatta saját véleményét a tervutasításokban előírt millió tonnás rekordokról. Bütyök, Titkár, Töpis és a többiek a nyolcvanas évek második felétől kezdve azután tehetetlenül nézték a gazdaságtalannak nyilvánított bányák bezárását, a hazai mélyművelésű bányászat leépülését. Akadt, aki külföldön próbált szerencsét, volt, aki szó szerint megrokkant tehetetlen dühében, és volt, aki autókereskedése hasznából föld alatti magánbányát nyitott.

Bumeráng, Schumacher, Pelé és társaik, a miskolci egyetemen 1967-ben végzett bányamérnökök a hazai nehézipar intenzív kiteljesedésének, leépülésének és totális összeomlásának tanúi. Egyikük ötletére most tizenkilencen papírra vetették életük történetét. Az összegyűjtött szövegekből a napokban Miskolcon magánkiadásban megjelent egy könyv, melyhez címet a selmeci diáknótából kölcsönöztek: "Imhol a föld alá megyünk".

A föld alatti történetek egy sokak által elfelejtett korszakot idéznek. A termelési értekezleten a gazdasági reformok bevezetését a sör és a rummal felöntött sör különbségével magyarázó igazgató felelevenítése, a Duna alatti metróalagút robbantásai után a vízirendőrség által szervezett folyami buborékfigyelő szolgálat ma már mosolyogtató epizódjai mellett szerelmek, hősies és gyáva döntések, vállalati intrikák és egyéni tragédiák olvashatók. Még szerencse, hogy a szerzők igazi nevük mellett egyetemi becenevüket is feltüntették.

Így mégis más, hiszen egy 560 fős bányamentő szervezet parancsnokáról, omlások, tüzek és vízbetörések alkalmával pillanatok alatt életről és halálról döntő vezetőről mégsem szerencsés, ha utólag kiderül: ötödik emeleti lakásában hogyan robbantotta fel nyomás alatt szerelt radiátorát. De ha Póc Manuszként nevesítjük, még azt is idézhetjük, amikor a mérnök úr jobb híján a feleségét zárta be Skodája folyton beázó csomagtartójába, hogy a hibát megkeresse, mialatt ő vödörrel locsolta az autót.

Bár négy évtized első hallásra hosszúnak tűnik, a hatvanhétben végzett mérnökök némelyike ma sem csupán a nyugdíjasélet örömeit élvezi, szakmai tudományos társaságban és egyetemi karokon képviselik magukat, mások aktívan részt vesznek a négyes metró és az M7-es autópálya építésében de említhetnénk a Parlament épületének felújítását is. Azaz: lehet, hogy hallunk még a Gyermekről, Cimboráról, az Obsitosról és társaikról 2007 után is.