Fekete formaruhás gárdáktól kiváltképp rossz félni. Inkább ijedjünk meg, ha felbukkannak, menjünk olyan messze tőlük, amennyire csak lehet. Addig viszont jó megoldás például a Verőcén tegap befejeződött Magyar Sziget rendezvény. Ők ott, a többiek itt, Magyarországon. Kicsit kirekesztődik az ember a saját földjén néhány helyről, de nem nagy ár ez azért, hogy ne kelljen félni.

Csakhogy nem könnyelmű-e ez a bátorság? Gyávaság-e, ha nem merünk félni? Tisztességes-e azt gondolni, hogy szervezzen a Jobbik Magyar Gárdát, a náluk idősebb radikálisok Kárpát-medencei őrsereget, mintegy eszmei csatarendbe állítva az ősszel már megismert, és a pesti utcákon meglehetős szervezettséggel mozgó csapatokat, ez úgysem tartozik a civilizált világra? Hárítson ilyenkor az, akinek eszközei vannak erre és felhatalmazása? A világ meg ne hagyja magát zavartatni azoktól, akik civil létükre is egyenruhát öltenének, rendet raknának ott, ahol az ő fogalmaik szerint összevisszaság van, valójában azonban csak az élet él? Az persze olyan, amilyen, de jobb minden önkéntes okostojás egyenirányításánál.

Persze: kellene lennie a szabadságszeretetben annyi erőnek, hogy ellépjen a civil katonáskodók mellett. Hogy ne tegyék görcsössé még a történelmi emlékek sem. Csakhogy éppen ezen a ponton meg kell torpannia az örömelv magabiztosságának. Az már sokszor kiderült ugyanis, hogy a politika sokkal erősebb tud lennie a legduzzadóbb életnél is. Márpedig e különféle gárdák és hátországuk korántsem valamiféle magyar szigeteken szerveződnek.

A Jobbikról, amely a "háború esetén is segítséget jelentő" Magyar Gárdát szervezi, Orbán Viktor néhány éve azt mondta, hogy bátorító szeretettel, vagy "nem is tudja, hogyan" nézi azt, amit ők csinálnak. Hogy beszélgetett velük a Szövetség a Nemzetért polgári körben - ez Orbáné, amelynek a Jobbik elnöke, Vona Gábor is tagja volt -, és azt érezte velük kapcsolatban, amit Antallék érezhettek a Fideszt látván. Ezt nem szeretném úgy érteni, hogy a Fidesz már akkor is a cigányok, a homoszexuálisok, idegenek és mindenféle másféleség ellen élezett hangon szólt, mint most a Jobbik, hanem csak úgy, hogy Orbán erre (jobb fülére) most inkább süket.

Ahogy változatlanul szíve közepének tartja azt a Demokrata című lapot, amelynek főszerkesztője, Bencsik András minapi blogján Európa leggyávább népének nevezte a magyart, amelyen belül most végre valami olyan folyamat kezdődhet a Jobbik-gárdával, amit nem szeretnének azok, akiket ő liberális pöcsöknek nevez.

S ha még mindig azt gondolnánk, hogy nem kell félni, meg kell fontolnunk a volt MDF-es honvédelmi miniszter, Für Lajos szavait, aki a Jobbik elnöke szerint hamarosan felavatja a Magyar Gárda tagjait, bár ő maga még e felkérésre nem adott választ. Nehéz lesz nemet mondania azonban azok után, hogy nemrég jó kezdeményezésnek nevezte Simicskó István ötletét a Honi Gárda felállításáról, hozzátéve, hogy civilek - 20-30 éves fiatalok, akik belátták, hogy Magyarország védelmi helyzete kilátástalan - már indítványozták a Magyar Gárda és a Nemzeti Gárda létrehozását is. Ezek szerint tehát a NATO semmi, a Simicskó- és Vona-gárda minden.

Változatlanul azt mondom..., nem kell félnetek, de a félelem néhány tankönyvszerű funkciója működésbe léphet: 1. Figyelmed élesebb, 2. Véded magad a veszéllyel szemben.