Jobb esetben zacskóba gyűjtik a hulladékot, és hazaviszik, rosszabb esetben bevágják az egészet a nádasba. A közelben lakó alpolgármester többeknek mondta, hogy a szemetelésnek következményei lesznek. A szankcióktól tartó egyik nagymama megoldása: hulladékát bedobálta a folyóba. Mivel épp ott voltam, megkérdeztem, ezt most miért tette. Nem értette a dühömet. Azt meg én nem értem, hogy számára miért ez a természetes megoldás.

Az utca másik végen sem jobb a helyzet. A szelektív lerakóba papírt, műanyag palackot és üveget lehet gyűjteni. Elvileg. Gyakorlatilag minden kiköt itt. Egy hete két ágyat, egy nagy halom bűzös ágyneműt és néhány zsák háztartási hulladékot dobott ki valaki. Éjjel, persze. A kóbor kutyák és a guberálók azóta szétterítették a szemetet. Messzire bűzlik az egész.

Időről időre hasonló attrakciót visel el a környék. A gyerekeim naponta látják a szeméthalmot és naponta kérdezik, hogy ezt melyik buta bácsi csinálta, és miért nem rakta a kukájába az egészet? Mert a négyéves és a hétéves látja és érti, hogy ez nagyon buta dolog.

De mire gondol ilyenkor a hulladékot kihordó, jóval korosabb elme?