Az emlékmű renoválásának 2005 októberében álltak neki, első lépésként elemeire szedték a Szentháromságot. Az 1713-ban felállított művet addigra már ötször restaurálták, köveinek nagy részét újrafaragták. Az 1925-30 közötti felújításkor kőkorlát is épült az emlékmű köré, azt azonban 1953-ban lebontották. A második világháború nyomait eltüntető, hatvanas évekbeli helyreállítás óta is sokat romlott a szobor állapota, ezért is volt időszerű a megfiatalítása. Öntöttbeton-magja szintén megújításra szorult, ugyanis átjárta a víz, s így nedvesítette, mállasztotta a szobor mészkőfaragványait.

A Műegyetem által tervezett és a Reko-Konzult nevű társaság által elvégzett felújítás azért csúszott több mint egy évet, mert az alapeszme az volt, hogy a régi köveket - már amennyi megmaradt - mindenképpen meg kell őrizni - magyarázta Szilágyi András, a Budapest Galéria köztériszobor-osztályának vezetője. Menet közben azonban kiderült, hogy az eredeti kőanyag menthetetlen, így a régi darabokat is újra kellett faragtatni. Ez, és a plusz-faragáshoz szükséges pénz megszerzése időbe tellett. A felújításra egyébként eredetileg nyolcvanmillió forintot szántak, a többletmunkával azonban végül valamivel több mint százmilliót költöttek rá. Az összeg oroszlánrészét a városháza fizette, a Nemzeti Kulturális Alap 12 millióval támogatta a munkát.

Szilágyi reményei szerint a szoborhoz húsz-huszonöt évig nem kell hozzányúlni. Az eredetinél sokkal időtállóbb süttői mészkőből faragták újra, a könnyen korrodálódó, ezért a kő állapotát rontó fémrészeket - a dicsfényeket, glóriákat és a szentek más attribútumait - krómacélból készítették el. A műemlék belsejében szellőző-csőrendszer fut, sőt a Szentháromság még egy rejtett ólomszigetelést is kapott.

Elemenként állítják össze a szobrot