Nekem mondják, aki nem bírom a hippiket? Annak ellenére. Arra gondoltam, hogy már csak a pókersátorba megyek. Soha nem izgatott igazán a kártya, tán csak az ulti, de azt pocsékul játszom, mert évek óta nincsen memóriám, nyolc lapot már nem bírok fejben tartani, és simán azt tudom hinni, hogy a piros alsó régen kiment, amikor hopp, előkerül valahonnan, és az 32 forintba kerül nekem legalább. Szóval az ulti is csak azért, mert gyerekkoromban éveken át figyeltem nagyapámat, aki sűrű, kék Symphonia-füstben mondta a negyvenszázakat, szigorúan tízfilléres alapon, de akkor is hazárd, és a szoc. erkölccsel nem összeférhető, ellentétben a feketecímkés cseresznyével. De aztán elkezdődött ez a pókerkedés, hogy öt hülye ül az asztalnál, én meg, hahaha, látom ám a sportcsatornán, hogy milyen lapjuk van, és hogy mit kéne mire, ahelyett, amit, nézem Kordát meg a Para-Kovácsot, és hogy hogyan ver át ír hidegburkolót meg holland brókert egy izlandi agrármérnök-hallgató, szép is ez, igazi versenysport, sokkal inkább leköt, mint egy hetvenöt sékel összdíjazású tenisztorna, vagy egy közép-afrikai profibox-döntő, pláne, amióta Bonyongo Destroyer már nem versenyez, a zimbabwei nehézsúlyú legenda, hat meccsből hat vereség, mind a hat KO, simán magyar nemzeti hősnek lehetne választani, azonnal filmet forgatni és regényt íratni róla. Szóval tehát: máma kezdődik a förgetes páré, egy rettenetes, ostoba, rockellenes kurzusdarab rockoperett-változatával, amely változat helyi érdekű rocklegendává lett az idők során, bizonyítva, hogy Árpád népe az égvilágon semmit sem értett meg a rock and rollból, a még rosszabbik esetben a rendszerváltásból sem, ellenben Aczél György szavaira nagyon is fogékony. Az ország, ahol sohasem volt rock and roll, mégis van itt neki évente hétnapos ünnepe, amelyet rock and roll híján kénytelenek vagyunk mással (szesszel, vurstlival, operettel - ezekben erősek vagyunk) eltölteni, és úgy csinálni, mintha. Nem baj ez, sőt, sokkal jobb, mintha mondjuk népeket irtanánk, fekete egyenruhákban masíroznánk föl-alá vagy bőrnadrágban jódliznánk egy kunhalom tetején. Csak értékén kell, illetve kéne kezelni az értékeket, a Képzelt riportot elfejteni, ahogy van, és ahogy Horn Gyulát nem tüntették ki, úgy Presser-Adamisnak kijárna a saller, már ha úgy akarnánk tenni, mintha lett volna rendszerváltás. Én úgy akarnék. És Sex Pistols, Beatrice meg Flash is volt azóta. Jó reggelt kívánok!