A vártnál sokkal nagyobb környezetszennyezést okoznak a hidegháború idején telepített amerikai-kanadai radarállomások az Északi-sarkon.

Kanadai sajtójelentések szerint súlyosan mérgező anyagok - például arzén vagy az úgynevezett PCB-t, poli-klórozott bifelint tartalmazó vegyületek - kerültek nagy tömegben a környezetbe az elavult radarberendezésekből, a régimódi generátorokból és a lepusztult épületekről málló speciális álcázó festékből.

Az állomások felszámolása és a környezeti rehabilitáció ezért 2008 helyett várhatóan csak 2013-ban fejeződhet be.
A radarokat még az ötvenes évek végén telepítették kanadai területen az Északi-sarkon. A 70. szélességi kör mentén épült 63 állomás a szovjet légitámadás elhárítására kifejlesztett távolsági korai előrejelző rendszer (DEW) része volt. Csak jóval a Szovjetunió felbomlása után, 1993-ban határozták el, hogy felszámolják a hálózatot.

Az amerikai és kanadai hatóságok között azonban évtizedes vita kerekedett a leszerelés és a kárelhárítás költségeinek megosztásáról, így aztán csak 2003-ban indult el a munka. Az inuit eszkimók lakta Nunavut autonóm régióban épült radarállomások egyharmadához még hozzá sem nyúltak, mire kiderült, hogy a vártnál nagyobb környezeti károkra kell számítani.

A helyi lakosság örömmel fogadta a hírt, hiszen így több száz munkahely biztosan nem szűnik meg a következő hat évben.

(MTI-Panoráma)