Mint ar­ról beszá­mol­tunk, a szi­get­re még a ’60-as, ’70-es évek­ben is­me­retle­nek mint­egy tíz­ezer köb­méter ház­tar­tá­si hul­la­dé­kot, au­tógu­mit, szen­­nye­zett föl­det, sín- és koc­ka­kö­vet, va­la­mint sit­tet szál­lí­tot­tak. A nagy­já­ból hat­
mé­te­res sze­mét­dom­bot az­óta be­nőt­ték a nö­vé­nyek, így nem is tűnt fel sen­ki­nek.

A több év­ti­ze­des sze­mét a fesz­ti­vál ter­jesz­ke­dé­se mi­att buk­kant a fel­szín­re. A Szi­get Kul­tu­rá­lis Iro­da a szen­­nye­zett
föl­det im­már öt éve fo­lya­ma­tosan hord­ja el a te­rü­let­ről, az utol­só há­rom­ezer köb­mé­ter­től most sza­ba­dí­tot­ták meg a szige­tet. Mind­ezt a sa­ját költ­sé­gükön, mert a te­rü­let tu­laj­do­nosa, a fő­vá­ros ál­lás­pont­ja szerint éven­te száz­mil­li­ós tá­moga­tást nyúj­ta­nak a ren­dez­vénynek az­zal, hogy nem kér­nek terü­let­fog­la­lá­si dí­jat, a sze­mét elszál­lí­tá­sá­nak né­hány mil­li­ós költ­sé­gét áll­ják a Szi­get szer­vezői. Kü­lön­ben sem ke­rült volna elő a sze­mét a föld- és növény­ta­ka­ró alól, ha a Szi­get miatt nem boly­gat­ják meg. A mun­ká­hoz a fő­vá­ros an­­nyi­val já­rult hoz­zá, hogy ta­valy először el­en­ged­te a köb­mé­te­renkén­ti há­rom­ezer fo­rin­tos le­rakói dí­jat.