Az egy­ko­ri Tö­rök Bank­ház hom­lok­za­tá­nak pá­rat­la­nul szép mo­za­ik­kom­po­zí­ci­ó­ját va­ló­színű­leg so­kan is­me­rik. Mos­ta­nában gyak­ran lát­ha­tó gyu­fás­dobo­zon, a bu­da­pes­ti hely­szí­ne­ket mu­ta­tó so­ro­zat egyik da­rab­ján.
A hí­res épü­let a Szer­vi­ta té­ren ta­lál­ha­tó, és már rég nem bank, a há­bo­rú óta la­ká­sok van­nak egy­ko­ri iro­dá­i­ban. A há­zat kívül­ről épp fel­újít­tat­ja az V. kerü­le­ti ön­kor­mány­zat. Rit­ka alka­lom ez ar­ra, hogy a pár­tá­zatán ra­gyo­gó hí­res Róth Mik­sa-al­ko­tást test­kö­zel­ből is megszem­lél­hes­sük. Ál­lí­tó­lag ez a vá­ros leg­na­gyobb sze­ces­­szi­ós
hom­lok­zat­mo­za­ik­ja.

Brutyó Má­ria res­ta­u­rá­tor nyo­má­ban má­szunk fel az állvány­zat­ra, és va­la­hol a te­tő­tér ma­gas­sá­gá­ban egy­szer csak ott ál­lunk szem­közt Hun­gá­ria isten­as­­szon­­nyal. A tró­nu­son ülő hölgy bí­bor­pa­lás­tot vi­sel, jobbjá­val kar­dot mar­kol, s mel­let­te ké­tol­dalt a ma­gyar tör­té­ne­lem nagy alak­jai áll­nak. Bal­ról Bocskai, Zrí­nyi, Rá­kó­czi, Páz­mány,
jobb­ról töb­bek közt Kos­suth, Szé­che­nyi, Eöt­vös, Vas­vá­ri. A ma­gyar ko­ro­nás, szép asszony­főt leg­alább két mé­ter
át­mé­rő­jű arany gló­ria ra­gyog­ja kö­rül. Ar­cán a res­ta­u­rá­to­rok már fe­hér vo­nal­lal kör­be­je­lölték a “plasz­ti­kai mű­tét­re” vagy koz­me­ti­ká­zás­ra szo­ru­ló fe­lü­lete­ket. Nem cso­da, hisz a hölgy jö­vő­re lesz száz­éves, és nem­
csak a ter­mé­sze­tes avu­lás mutat­ko­zik raj­ta, ha­nem azok a részek is, ahol a há­bo­rú után nem meg­fe­le­lő mi­nő­sé­gű mo­za­ik­kal pó­tol­ták a hi­á­nyo­kat. Most erede­ti, ve­len­cei üveg­mo­za­i­kok­kal dol­goz­nak.

A tel­jes kom­po­zí­ció több mint öt­ven négy­zet­mé­ter, s kö­rül­be­lül a har­ma­dát kell kicse­rél­ni.

Va­la­mi­kor a mo­za­ik mö­götti te­tő­tér­ben volt a bank páncél­ter­me. A kép fö­lött pe­dig egy ha­tal­mas, vi­lá­gí­tó, szí­nes
üveg­gömb is dísz­lett, “Tö­rök” fel­irat­tal. Ezt azon­ban már a há­bo­rú előtt le­sze­rel­ték, s a Ba­zi­li­ka pin­cé­jé­be vit­ték,
ahon­nan el­tűnt - tud­juk meg Uti-Miksán At­ti­lá­tól, a fel­újí­tás mű­sza­ki el­len­őré­től. A göm­böt most még nem pó­tol­ják, nem fért be­le az el­ső ütem­re szánt 200 mil­lió fo­rint­ba, de egy­szer meg­lesz az is.

A ház hom­lok­za­tán kő- és fém­res­ta­u­rá­to­rok, díszműbádogosok is dol­goz­nak. A kö­vesek kis, he­gyes vé­sők­kel le­pattint­gat­ják a szo­bor­fők­ről az évti­ze­dek alatt rá­juk kö­vült fe­ke­te szen­­nye­ző­dést, a fé­me­sek pe­dig a hom­lok­za­ti üve­ge­zés el­rozsdá­so­dott fém­ke­re­te­it és a horgany­ból ké­szült dí­sze­ket. Az egyik mes­ter, Manhertz Má­tyás már 1959-ben is dol­go­zott a házon. Az a hely­re­ál­lí­tás ro­hammun­ka volt - mond­ja -, sok­szor nem fém­mel dol­goz­ták be a lyu­ka­kat, ha­nem be­ton­nal. Az ak­ko­ri kény­szer­meg­ol­dá­so­kat is most kell hely­re­hoz­ni.

A fel­újí­tás év vé­gé­re fe­je­ződik be, a Bel­vá­ros egyik legszebb há­za, a volt Tö­rök Bankház meg­fi­a­ta­lod­va ün­ne­pel­he­ti szá­za­dik szü­le­tés­nap­ját.

Csor­dás La­jos

A restaurátorok már körbejelölték a "plasztikai műtétre" szoruló felületeket