Orosz álmok a Földközi-tengeren
"Flottánk működési területe a Fekete-tengertől a Földközi-tengeren át egészen az Atlanti-óceánig terjed" - vázolta fel a nagyra törő terveket az orosz tengeri haderő főparancsnoka, Vlagyimir Maszorin admirális. A magasrangú katona szerint az ott zajló geopolitikai fejlemények miatt van szükség Moszkva tengeri jelenlétére a mediterráneumban, és ez a flotta legalább olyan erőt kell, hogy képviseljen, mint amelyik a Balti-tengeren állomásozik.
Az egyetlen probléma, hogy Oroszország nem rendelkezik partszakasszal a Földközi-tengeren, ahol járőrözésből visszatérő csatahajói kiköthetnének. A közeljövőben viszont erre is lesz megoldás. Már egy jó ideje folynak ugyanis a tárgyalások Szíriával. Moszkva elképzelései szerint Tartusz és Latakia kikötőit alkalmassá tennék rombolók és atom-tengeralattjárók fogadására. Az előbbi lenne az orosz haditengerészet déli tengereken állomásoztatott flottájának a központja, miután a Fekete-tenger menti Szevasztopolt legkésőbb 2017-ig kiürítik. A két újonnan létesülő bázist pedig az orosz hadsereg védené a legmodernebb fegyverekkel, melyek hatótávolsága Szíria egy jelentős részét is lefedné. Ha a terv megvalósul, akkor a szóban forgó tengeri támaszpontok lesznek az elsők, melyeket a volt Szovjetunió területén kívül létesítenek.
Az, hogy Moszkva jelentős tengeri haderőt létesít a mediterrán térségben, komoly fejfájást okozhat a NATO-nak. Az orosz csatahajók ugyanis a hidegháború óta először akár farkasszemet nézhetnek az Olaszország partjainál állomásozó 6. amerikai flottával. Ennél jobban aggasztja Washingtont az, hogy ettől fogva a Kreml sokkal nagyobb súlylyal lehet részese a közel-keleti politikai játszmáknak. Egyes elemzők szerint a bejelentés Oroszország földközi-tengeri terveiről egyenesen válasz az USA Irán elszigetelésére tett kísérleteire. Ugyanis nemrég került nyilvánosságra az Iszlám Köztársasággal általában feszült viszonyban lévő Perzsa (Arab)-öböl menti arab monarchiáknak nyújtandó, mintegy 20 milliárd dolláros amerikai katonai segély.
Oroszország nagyhatalmi jelenléte a Közel-Kelet térségében komoly ellensúly lenne Washingtonnal szemben. Az iraki háborúban, a palesztin belügyekbe való beavatkozás vádja és az atomügyek miatt az USA-val feszült viszonyt ápoló Irán és Szíria Moszkva szárnyai alatt kereshetnének védelmet. Ez végleg megpecsételné a Fehér Ház stratégáinak és neokonzervatívjainak az "Új Közel-Keletről" szóló tervét, amely gyenge, Izraelnek és Amerikának alávetett Iránt és arab államokat vizionál, utóbbiak demokratizálódása mellett. Így valószínűleg inkább életképes lesz egy Damaszkusz-Teherán- Moszkva-tengely, amely méltó ellensúlyát képezheti a Nyugatnak és szövetségeseinek a térségben.
