Immunterápiával a limfóma ellen
Az ötödik-hatodik leggyakoribb daganatos betegségről az emberek rendkívül keveset tudnak, pedig a limfómák - a nyirokrendszer sejtjeiből kiinduló daganatos megbetegedés - előfordulási gyakorisága világviszonylatban és hazánkban is folyamatosan emelkedik. A nyiroksejtek, más néven limfociták rosszindulatú átalakulása a nyirokcsomók, a lép, illetve más szervek megnagyobbodásához, megbetegedéséhez vezet. A kóros sejtek nyirokereken, illetve a véráramon keresztül az egész szervezetben szétszóródnak.
A betegség alapvetően két csoportra osztható: a Hodgkin, illetve a non-Hodgkin limfómákra. A Hodgkin-kór igen ritka betegség: minden életkorban előfordulhat, de fiatal felnőtteknél a leggyakoribb. (Nálunk évente háromszáz eset kerül felismerésre.) A non-Hodgkin limfómának - évente 1200 új betegnél diagnosztizálják ezt a kórt - számos típusát ismerjük. Bármely életkorban előfordulhat, de idős emberek körében általában gyakoribb. A betegek közt több a férfi, mint a nő.
A non-Hodgkin-limfómák esetében megkülönböztetünk lassú lefolyású (indolens), illetve agresszív típusokat. Utóbbiak kezelés nélkül egy-két éven belül a beteg halálát okozzák. A mérsékelten fejlődő daganatok évekig, évtizedekig változatlanok maradhatnak - az átlagos túlélési idő 5-15 év -, kezdetben spontán javulások is előfordulhatnak. Furcsa paradoxon, hogy a felismert agresszív non-Hodgkin-limfómák hatvan százalékában végleges gyógyulás érhető el, míg az indolensek között ritkán érhető el végleges gyógyulás.
A betegség kiváltó oka a legtöbb esetben nem ismert. Vannak ugyan kockázati tényezők, így bizonyos vírusfertőzések (elsősorban a HIV), de a limfómák szervátültetés után és bizonyos gyógyszerek alkalmazását követően is gyakoribbak, ám ezek csak az esetek töredékében felelősek a betegség létrejöttéért. Fontos, hogy nem örökletes betegségről van szó, az érintettek hozzátartozói sincsenek nagyobb limfóma-veszélynek kitéve, mint bármely más ember.
Ha valaki nagyobb, legalább egycentis csomót észlel a szervezetében, nem kell mindjárt limfómára gondolni, hiszen általában különféle fertőzések következtében duzzadnak meg a nyirokcsomók. Ugyanakkor, ha a duzzanat nagyobb, és kettő-négy hét után is makacsul tartja magát, akkor is, ha nem fáj, feltétlenül orvoshoz kell fordulni! A betegség felfedezése sok esetben a véletlenen múlik, például vérvizsgálat vagy mellkasi röntgen mutat valami kórosat, amit tovább vizsgálva derül ki, hogy a betegnek limfómája van.
Schneider Tamás, az Országos Onkológiai Intézet főorvosa szerint a kezelés megkezdésében sokszor hetek is sokat számítanak. A gyógyulási arány a Hodgkin-kórban a korai stádiumban felfedezett betegek esetében 90 százalék feletti, míg előrehaladottabb állapotban 50-60 százalékra tehető. A non-Hodgkin limfóma altípusai annyira eltérőek, hogy esetükben nem lehet összesített adatot mondani a gyógyulási arányokról.
Agresszív limfómáknál az összes daganatos sejt elpusztítására törekszenek, alapvetően kemoterápiával élnek, de bizonyos esetekben az előbb említett mellett immun-, illetve sugárterápia együttes alkalmazására is szükség lehet.
Az elmúlt időszak egyik legfontosabb új eljárása az immunterápia. Ennek során olyan kész antitestet juttatnak a szervezetbe, amely alkalmas a daganat elpusztítására. A betegség különböző típusaiban már többféle ilyen jellegű szer áll rendelkezésre, de tudni kell, hogy önmagában az antitestekkel teljes gyógyulás jelenleg még nem érhető el. Hazánkban 2002-től alkalmazzák ezt az eljárást.
Létezik már aktív immunterápia is, amelynek lényege, hogy a daganatból kivett sejtekből vakcinát készítenek, ami a sejtek antigén tulajdonságait felerősíti, így azt a beteg szervezetébe visszajuttatva a saját immunrendszer képes a daganatos sejtek elpusztítására. Ezen a téren biztatóak az állatkísérletek, illetve a humánklinikai tesztelések is elindultak.
A hazai betegeket hematológiai centrumokban kezelik, ahol a legkorszerűbb kezelések is elérhetők. Az OEP a legdrágább immunterápiás kezeléseket is finanszírozza. Schneider Tamás főorvos szerint az ellátórendszer jól működik, de csak akkor, ha a helyesen diagnosztizált beteg eljutott a megfelelő centrumba. A nehézséget mindig a diagnózis, a betegség felismerése jelenti.
