Tegyük rögtön világossá, hogy a szerző valláspolitikai szakértőként nem (vallás)filozófiai, hanem elsősorban politikai helyzetelemzést kíván adni, így írását is a politikai gondolkodás ismérvei szerint kell értelmeznünk.

1. A helyzetelemzés magán viseli a politikai gondolkodásra jellemző karakterjegyek egész sorát. A "mi a helyzet?" kérdésére adott válasza szükségképpen pártos, elfogult, a helyzet leírására irányuló kijelentéseit megfellebbezhetetlen tényként kezeli. Ez nem hiba vagy fogyatékosság, hanem sajátosság, de nem a tudósi, hanem a politikusi gondolkodás sajátossága. Nézzük, mit akar nekünk mondani Buda Péter mint politikai gondolkodó. A modernista-antimodernista törésvonal régi toposzának megidézésével maga is a jó és a rossz küzdelmévé alakítja át a politikai erők csatározását. A Sötétség birodalmát képviseli a morális állam mellett elkötelezett, a magát az abszolút erkölcsi rend letéteményesének tartó antimodernista-fundamentalista "patás", aki a Világosság birodalmának demokratikus-modernista képviselőivel szemben irracionális gyűlölettel vívja meg harcát. A jobboldal nem azért antimodernista, mert valóban az, hanem mert így tehető feszültségmentessé az analógia a jelenlegi Orbán vezette Fidesz és a nemzetiszocializmus problémája között. Hiszen köztudott, hogy a nemzetiszocializmus megjelenését is a századforduló antimodernista, antikapitalista, demokráciaellenes német szellemiségével szokás magyarázni. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az antimodernista jelző, ha filozófiai vitáról lenne szó, önmagában nem lenne stigmatizáló, például Leo Strauss vagy Eric Voegelin az erkölcsileg kiüresedett modernitással szemben idézett meg egy erkölcsi tartalmú politikai filozófiát. Ráadásul attól, hogy antimodernisták voltak, még nem voltak fundamentalisták. De, ismétlem, nem filozófiai természetű vitáról van itt szó.) Fordítsuk le tehát, mi a Buda Péter által adott helyzetértékelés "értelme". Ha jól értem, a baloldali politikai erők régi stratégiájának új köntösben való megjelenítéséről van szó. A cél: Orbán és az általa vezetett Fidesz diszkreditálása, szalonképtelenné tétele, a konszenzusra képes demokratikus erők táborából való kizárása, annak sulykolása, hogy Orbán semmilyen értelemben nem lehet alternatíva. Valójában ezt a célt szolgálja Buda Péter írása (és ezt a célt szolgálta már a miniszterelnök Szembenézés című dolgozata is). Ha ugyanis Buda ténylegesen a helyzet megértésére vállalkozna, akkor a "helyzet" baloldali interpretációját minden bizonnyal kiegészítené a jobboldal narratívájával. E szerint a Fidesz nem antimodernista, hanem antikommunista párt (ráadásul a Fidesz szerint a modernizálásnak sem egyetlen útja van), a morális állam melletti elkötelezettség nem fundamentalizmus, hanem a posztkommunista logika relativizáló és nihilista tendenciáival szembeni morális állásfoglalás. A helyzet pedig a Fidesz szerint a következő: a modern nyugati demokrácia eszménye mellett elkötelezett, antikommunista erők vívják elkeseredett harcukat az országot a demokrácia karikatúrájává változtató nihilista posztkommunizmus démonával.

2. Csakis ezután lehet feltenni azt a kérdést, hogy mi is a helyzet, ha nem a pártlogikák és a bunkermentalitás megfontolásai szerint gondolkodunk. Ekkor kell feltenni azt a kérdést is, hogy mi a viszony a jelenlegi baloldal "demokratikus elkötelezettsége" és a modern demokráciák filozófiai premisszái között. De mivel Buda Péter nem megérteni, hanem harcolni akar, ezért a probléma megfogalmazásáig sem jut el (tegyük hozzá, el sem juthat, ha harcosként, nem pedig elemzőként gondolkodik). Így ugyanis számára kellemetlen kérdések egész sorát kellene megválaszolnia: Mi a viszony a demokratikus elkötelezettség pátosza és a cinizmus között (gondolok itt az MSZP-nek különösen a népszavazással kapcsolatos állásfoglalásaira)? Mi a demokrácia morális alapja (egyáltalán, van-e neki olyan): tekintélynélküliség vagy felhatalmazás? Demokratikus princípium-e az, hogy nem baj, hogy most valami nem igaz, majd az lesz idővel, nem baj, hogy nem támogatják a reformokat az emberek, mégis nekünk van igazunk? Vajon nem a kételynélküliség a fundamentalizmus differentia specificája? Demokratikus elv-e, hogy úgy kormányoz valaki, hogy azt hiszi, "sohasem hal meg"? És a kérdések sora folytatható.

Összegezve tehát: Buda Péter helyzetértékelése pártos "reminiszcenciákat" idéz fel, történetesen a szocialisták politikai stratégiájával esik egybe. A metafizikai dimenziók kinyitása (a jó és a gonosz küzdelme) egyszerű és puritán célokat szolgál: Orbán Viktor szalonképtelenné tételét. Ennyire egyszerű hát az ortodox gondolkodásmód természetrajza. Az ortodox harcos már csak egy kérdést nem tisztáz kellő alapossággal, nevezetesen a "hogyan" problémáját. Történelmi ismereteink alapján nem lehet kétségünk: az eretnekekkel szemben minden eszköz megengedett.

A szerző politológus, Századvég Alapítvány, kutatási igazgató