Ezt egyébként a mobilhasználók többsége magától is tudta, hiszen a telefonáláson kívül jószerével csak az SMS-t használja az átlag felhasználó, jó esetben még megnézi a moziműsort. A gyártók egyre kiélezettebb versenye viszont az egyre több szolgáltatás lehetőségét kínálja, bár a felhasználók zöme azt sem tudja, mi az MMS, a WAP vagy a GPRS, Bluetoothról és egyebekről ne is beszéljünk. Van olyan is, aki ugyan tudja - sokan persze -, de nincs rá szüksége, nem tudja vagy nem is akarja használni. És akkor még nem beszéltünk az idősebb korosztályok tagjairól, akiknek néha igen jól jönne egy mobiltelefon, de a komplikáltnak tűnő kezeléstől és a néha alig-alig látható kijelzőtől való idegenkedésük okán lemondanak erről a lehetőségről. A készülék elállításától, elrontásától való félelem sokuknak elveszi a kedvét a mobilozástól, ezért maradnak a jó öreg vezetékesnél, már ha kéznél van, mert ez nyilvános helyen ma már nem is olyan magától értetődő.

Hogy mennyire nehezen kezelhetővé és áttekinthetetlenné váltak a telefonok, arra egy másik németországi felmérés mutatott rá. Azt tesztelték, hogy az amúgy a saját telefonjukat jól kezelők különösebb instrukciók nélkül hogyan boldogulnak egy idegen készülékkel. Első nekirugaszkodásra a résztvevők kétharmadának még az SMS küldése is gondot okozott.

A bonyolultság, a nehezen kezelhetőség abból is adódik, hogy a gyártók kialakítottak valamiféle koncepciót a menüstruktúrára vonatkozóan, és ehhez általában elég konzekvensen ragaszkodnak is, a baj csak az, hogy ez gyártóról gyártóra eléggé különböző. A menüstruktúrák nem csereszabatos kialakítása egyébként nem bizonyult rossz marketingstratégiának, sokan amiatt nem váltanak másik gyártóra, "mert az olyan bonyolult"!

A piac telítettsége és az előbb említett - és nem említett - okok miatt egyes gyártók arra a felismerésre jutottak, hogy az idősebb generáció felé kell nyitni, tehát olyan készülékeket kell készíteni, amelyekkel a gyengébben látók, a kevésbé ügyes kezűek is elbánnak. Nem mellesleg nincsenek ellátva soha nem használatos funkciókkal, ezzel szemben esetleg egy gombnyomásra riasztják az orvost. Az idősebb korosztály mellett jelentős piac lehet a "buta" telefonok számára a legifjabb korosztály is. Igaz, ezeket a készülékeket felszerelnék GPS-szel is, hogy a gyereket ne tévesszék szem elől a szülők akkor sem, ha nincsenek vele minden pillanatban. Viszont a készüléknek valóban olyan egyszerűnek kell lennie, hogy szó szerint egy óvodás is tudja kezelni. Ez utóbbi változat első példányait ez év augusztusában már tesztelik. A szülők a neten vagy WAP-on követhetik gyermekeiket, a gyerekek pedig négy különböző, előre programozott számot hívhatnak, a drága SMS- és egyéb szolgáltatásokból ki vannak zárva.

Az idősek és a legifjabbak mellett még mindig akadnak olyanok, akik kevésbé fogékonyak a technikai ínyencségekre, viszont telefonálniuk nekik is kell, következésképpen az egyszerű telefonok piaca nem is olyan kicsi. Jó példa erre a Nokia-gyár 1100-as szériájú telefonja. Ezek a készülékek tényleg többnyire csak az alapfunkciókat tudják, viszonylag nagy billentyűkkel, fekete-fehér kijelzővel, meglehetősen alacsony áron. Bár eredetileg ezeket a szegényebb régiókba, a fejlődő országokba szánták, de nem csak ott kelendőek.

Ahogy várhatóan a hamarosan megjelenő, még nagyobb billentyűzettel és nagyobb kijelzővel rendelkező készülékek is biztos vevőkörre számíthatnak.