Nincs egyedül: futball-szpíkerek beszélik le a képernyőről a meccset, bédekkereket hadarnak el, üvöltve végig a kilencven percet, egyetlen magas cében, egyetlen tüdőnyi levegővel, mert teherautónyi súly akadályozza őket, hogy az egyszerű kijelentő mondatok végén levigyék a hangsúlyt. Egy szabadrúgásban ott az apokalipszis maga.

De vissza Hozzá! Talán nem lehetek vele ennyire elfogult! Szubjektív az igen. Nézőként csak az. Nem lehet mindenkit szeretni. És nem szerethet valakit mindenki. Éveket vártam, nem kapkodtam el. Moderáltam. Lestem futamról, futamra. Hátha. De csak ezt találtam:

"Esik, beesik mellé, mindeközben Massa gazdag gázzal nagyon megérkezik Kubica mögé, aki hirtelen nagyon széles lett, elnyúlik, mint a rágógumi, vajon betapad Massa Kubica mögé?, igazán abszolválhatna már valamit ez a fiatalember!"

Az abszolválnál kicsinyt pihenek a friss levegőn.

Miután a futam vagy kétórás, a statisztát is a helyén kell tartani, s ez a tartás már a szakmai etika határait feszegeti. Mert alázza a kollégáját, a "Gyulámat", de annyira, hogy valami kevésbé birkatürelmű ember már rég... ám, tudjuk, az élet nem könnyű, valószínű, ha szegény "Gyulám" odaszólna, repülne a műsorból - "relevánsan". Így aztán "Gyulám" is álruhát ölt: feledve már, mi történik a betonon. Élő adásban, csendőr pertuban, szórakoznak egymással, Ő és ő jól elvan, a néző meg, ha unja, szusszanjon egyet.

Szusszanunk. Ébredünk:

"Autó a bokszban, vas leáll, nyalókás előre, benzin gluty-gluty-gluty, driver kilő, ilyen egyszerű az egész..." Ha ez irónia, akkor infantilis. Ha nem az: egy autóversenyző, a Hungaroring sikeres első embere mondja ezt? Be kellene már látnia: a versenyzés, a cég vezetése és a kommentálás - más világ. Az utóbbi nagyon nem megy. Csak a blogolók népét nézve, az autósport rajongóinak kilencven százaléka kap idegbajt futamról futamra.

Utálom a nosztalgiát: múltból a jelenen ítélkezni - semmi. De: Szepesi György nem azt közvetítette, ami a pályán történt, hanem azt, amit ő látott. Ettől volt nagy. Vitray Tamás nem arról beszélt, amit látott, hanem, arról, amit tudni-érezni muszáj arról, amiről mindenki azt gondolja, hogy látja. Ő meg ettől lett szakmai nagy. "Egyszerű" keretek között mozogtak: érték és mérték. Szolgálat. Szakmai alázat. A Néző. Nekik - az őskorban - ki kellett találniuk az egészet. Kitalálták. Önmagukat szerkesztették. Utána meg ők másokat. Itt a legnagyobb a baj: szerkesztő nélkül nem megy. Kontroll nélkül nem megy. Valakinek szólnia kell. Kellene. Úgy látszik, ma nincs, aki szóljon. Innen is látni: a szpíkernek sem könnyű. Csak nekünk, nézőknek nehezebb.

Ui.: Vasárnap Magyar Nagydíj a Hungaroringen. Nem Ő a szpíker.

Szpíker. Nekünk legyen mondva.