Hamvas szerint ugyanis a borivókban nem munkál világuralmi becsvágy, hajlanak az idillre, a pálinkát vedelők viszont többnyire bálványimádó, ateista népek. Aki ennél is mélyebbre szeretne ásni a borivás és a borászat rejtelmeiben, azoknak a Rubicon című történelmi magazin nyújt fogózkodót nyári dupla számával. A magyar bor századait húsz történész, művelődéstörténész és borszakíró dolgozza fel.

- Egyszer már kísérleteztünk ezzel a tematikával, s akkor nagyon bejött - eleveníti fel Rácz Árpád főszerkesztő, a négy évvel ezelőtti szám sikerét. A történelmi magazin bevallottan nem a tankönyvszagú történelmi szemléletet kedveli, ezért évente legalább kétszer "oldottabb" hívószavakhoz nyúl: szexualitás, boszorkányság vagy most épp a bor. Aki pedig lebecsülné az italnak a történelemre gyakorolt hatását vagy a bort övező kultúrát és társadalmi szokásokat, az igencsak meglepődne: a szőlő levének erjesztése ugyanis legalább olyan jelentőségű találmány, mint a kerék vagy az emelő.

- Most kezdjem Noétól? - kérdi mosolyogva Orosz István történész, amikor a bor világtörténeti hatásairól faggatom. Azt viszont érdemes feljegyezni, hogy őseink nem a Kárpát-medencében sajátították el a borcsinálás rejtelmeit, hanem valahonnan a Kaukázus vidékéről hozták magukkal. Erre utal a seprű szavunk is, amely nem a mániás rendszeretet nyomait őrzi, hanem a nedű leülepedett részét eleveníti fel. Ugyancsak történeti kuriózum, hogy a középkorban kizárólag fehérbort termesztettek a Kárpát-medencében, a vörösbor kultúráját, az alkoholt elméletileg megvető törökök hozták magukkal. Innen pedig igazi karriertörténet az egész: a XIX. század végén - még a hírhedt filoxéravész előtt - Magyarország Európa második legnagyobb bortermelőjének számított.

- A sörivás a két világháború között terjedt el, s főként az iparosodásnak köszönhetjük - idézi fel Romsics Ignác a bor átmeneti hanyatlásának időszakát. A sör akkoriban modern dolognak számított, és főként az elit rétegek fogyasztották, a bor inkább a nemesi, dzsentri rétegek idejétmúlt italának számított. A pálinka pedig főképp a szegényebbek körében volt népszerű, hiszen gyorsabb és alaposabb volt, mint a bor. Legalábbis a hatását tekintve.

Felesleges, ám csiklandítóan érdekes kérdés: mi lett volna, ha annak idején az őseink nem a bor, hanem valami más lőre mellett teszik le a voksukat. Lett volna Mohács, Trianon, Don-kanyar?

Egy pohár kadarka mellett talán ezen is el lehetne meditálni.

Jacob van Schuppen Ínyenc című képe a Rubicon legújabb számának illusztrációi között