A rendszerváltó, liberális Független Magyar Kezdeményezés (később Magyar Polgári Párt) tagsága pedig főleg a fiatal nemzedék köréből verbuválódott. A két konzervatív szlovákiai magyar politikai tömörülés vezetői az önálló érdekérvényesítésben, vagyis a fokozatos egyesülésben, a liberálisok viszont szlovák szövetségesekkel való szoros együttműködésben jelölték meg a stratégiájukat. Elsősorban emiatt kezdettől fogva lényeges feszültség alakult ki a két szekértábor között. Akadtak olyan hangok is, amely "becseheléssel" vádolták meg a liberálisokat.

Több mint egy évtizeddel ezelőtt váratlanul és akaratlanul Vladimír Meciar segítette elő a magyar pártok egyesülését. Ugyanis a hatalmát féltő kormányfő szlovák politikai ellenfeleinek gyengítése érdekében 1998 elején olyan törvénymódosítást hajszolt keresztül a pozsonyi törvényhozásban, amely szerint a választásokon induló pártok számára ötszázalékos maradt a parlamenti küszöb, ám a koalíciók esetében ezt a határt tíz, illetve tizenkét százalékra emelték, attól függően, hogy két vagy ennél is több politikai tömörülés hozta létre a szövetséget. Ezek után a szlovákiai magyar pártok számára az önálló indulás, de a koalíció megkötése is rendkívül kockázatosnak bizonyult. Ez felgyorsította a három felvidéki politikai tömörülés egyesítését, amelyre hivatalosan 1998 júniusában három hónappal a képviselőházi voksolás előtt került sor.

Az értékrendbeli különbségeken és a személyes ellentéteiken mindhárom párt meghatározó személyiségei képesek voltak felülemelkedni. Tudatosították, hogy a különutas politika és a széthúzás egyenlő a politikai öngyilkossággal. Döntésüket és magatartásukat az elmúlt esztendők eredményei egyértelműen igazolják, hiszen a Magyar Koalíció Pártja 1998-ban 9,12, öt éve 11,16, tavaly pedig 11,68 százalékos támogatottsággal jutott be a pozsonyi parlamentbe, nyolc esztendeig pedig kormányzati tényező volt az MKP.

Akadtak külön próbálkozások, de a Vladimír Meciarnak gazsuláló Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és Jólétért, továbbá a jobboldali szélsőséges nézeteket valló Magyar Föderalista Párt egyszázalékos támogatottságot sem tudott kivívni, A szlovákiai Magyar Szocialisták Pártja pedig amint megalakult, meg is szűnt. Bugár Béla, az MKP volt elnöke ezeket a kísérleteket minősítve hangsúlyozta: morális és politikai hulla lesz az, aki szlovákiai magyarként megpróbálja megosztani a felvidéki nemzeti közösséget. Duray Miklós pedig egyik nyilatkozatában kifejtette: - Ilyen kísérlet akadt, de a választópolgárok között nem volt rá fogadókészség. Elsősorban azért, mert minden belső bajunk ellenére a Felvidéken mégiscsak sikerült kialakítani egy viszonylag egységes állapotot, ami viszont nem jelenti azt, hogy itt nincsenek egy ilyen esetleges megosztás előidézésére alkalmas személyek. Sokkal inkább arról van szó, hogy azok a személyek, akik meg tudnák osztani a felvidéki magyarságot, lemondanak egyéni ambíciójukról.

Ez a két megállapítás máig és mostanság is érvényes, holott személyes ellentétek, olykor kemény pengeváltások voltak és vannak is a Magyar Koalíció Pártjában. Elegendő csak az elmúlt napokban lezajlott Duray-Bugár szópárbajra utalni. Ennek ellenére pártszakadást senki sem akar előidézni, miként új szlovákiai politikai tömörülés megalakításán sem töri a fejét egyetlen felelős felvidéki politikus sem.