Most azonban ez nem így történt. Ami önmagában is szokatlan s aggasztó jelenség. Ám még kellemetlenebb, hogy a bevezetőben felvetett kérdésekre is felelni kellene. Az őszintébb elemzők, mint például Larry Kantor, a Barclays Capital vezető közgazdásza, bevallja, nem is sejti, meddig tarthat a hitelpiaci zűrzavar, arról meg végképp fogalma sincs, mekkora kárt okozhatnak a folyamatok. Aki persze nem pénzcsinálással foglalkozik, hanem a pénzcsinálókat figyeli, az másként ítéli meg a helyzetet. - Büntetést kaptak mindazok, akik rossz fát tettek a tűzre, akik rossz döntéseket hoztak. Mind nyilvánvalóbb, hogy a piac most azokat fenyíti meg, akik ezt meg is érdemlik - mondta William Poole, az amerikai központi bankrendszer egyik tagintézményének elnöke. Az amerikai pénzügyminiszter, Henry Paulson pedig azt fejtegette a CNBC amerikai üzleti hírtelevízióban, hogy a jelzálogkölcsönök és a tőkeáttétellel (hitelből) vállalatokat felvásárló magánbefektetők túlfeszítették a húrt, a piacok most ébresztőt fújtak. Ami zajlik, egészséges átrendeződés. Ben Bernanke, az Egyesült Államok jegybankjának elnöke pedig a kongresszusi beszámolójában 50-100 milliárd dollárra becsülte az amerikai ingatlanfinanszírozásban keletkező kárt, amely persze - ha a felső értéknél maradunk - eléri a magyar nemzeti jövedelem háromnegyedét, de a 14 ezer milliárd dolláros amerikai gazdaságban nem egy óriási összeg. Sőt, a Business Week a minap arról cikkezett, hogy a tengerentúlon a kedvenc háziállatokra évente több mint negyvenmilliárdot költenek a polgárok.

Ám az utóbbi két hétben valóban mintha álomból ébrednének a pénzpiacok. S felriadva rádöbbentek arra, hogy a dolgok nem mehetnek tovább úgy, mint eddig. Álomba persze az évek óta élvezett kellemes környezet ringatta őket, s mégha hallottak is olykor-olykor segélykiáltásokat, nem igazán törődtek velük, szenderegtek tovább. Nem akartak tudomást venni arról, hogy egy hatalmas lufiban élnek, s a levegő, pontosabban a pénz, bármikor elfogyhat körülöttük. Most viszont eluralkodni látszik a félelem, hogy vége a jó időknek, a hitelpiac kiszárad, miközben a nemzetközi pénzügyi rendszerben - például az olajexportálók temérdek vagyona vagy a hatalmas kínai devizatartalék miatt - továbbra is tengernyi a pénz.

A júliusi ijedelem a csúcsokról parancsolta le a vezető indexeket. A New York-i Dow Jones a 14 ezer pontos rekordmagasságból ereszkedett le, s néhány nap alatt visszazuhant 13 ezer pont közelébe. Hasonló méretű eséseket figyeltek meg Tokióban, Londonban, Párizsban és Frankfurtban meg a feltörekvő piacokon, például Budapesten, ahol kissé összezavarta a folyamatokat a Mol körüli hercehurca és spekuláció. A befektetők átcsoportosítanak, biztos menedéket keresnek, s találnak az állampapírokban, főként az Egyesült Államokban. Ez gyengíti a valutákat Magyarországon éppúgy, mint Törökországban, Lengyelországban vagy Dél-Afrikában, Latin-Amerika egyes államaiban.

Az ijedelemre pedig éppen azok adtak okot, akik most a legnagyobb bajban vannak. Félreértettek és kihasználtak egy helyzetet, aztán ráfizettek. A helyzetet kétségkívül az amerikai jegybank volt kormányzója, Alan Greenspan hozta létre, s ezzel nagy szolgálatot tett mai bírálóinak.
Ám amikor az amerikai kamat 2003-2004-ben egy százalékra, negyvenéves mélypontra süllyedt, éppen ilyen válaszra vártak a piacok. Az internet ígéretéből táplálkozó tőzsdei spekulációs léggömb kipukkadt, az Amerikát ért terrortámadások pedig súlyos gazdasági válság rémképét vetítették előre. A gazdaságba pénzt, azaz életet kellett fecskendezni, s Greenspan nagyon is megértette az idők szavát. Igaz, a globalizáció is ebben az évtizedben bontakozott ki. Kína és India beépülése a világgazdaságba, az alacsony infláció és kamat, valamint a gyors növekedés periódusa pénzbőséget teremtett. Ebben a közegben pedig - nyilván átmenetileg, de nem tudni, hogy az átmenet milyen hosszú - a rossz makrogazdasági adatokat, elszálló költségvetéseket éppúgy nem büntette a piac, mint a túlzott kockázatvállalást.

A pénzbőség jelenségét két további fejleménnyel is magyarázza Henry Kaufman, a tekintélyes New York-i tanácsadó. Az egyik az, hogy a likviditás fogalma kibővült a pénzügyi újítások nyomán, s befektethetővé, forgatható vált széles körben sok olyan eszköz, amely korábban nem is létezett, vagy ha igen, csak szűk körben. Ezek a termékek igen bonyolultak, alkalmasint nem is állnak szilárd elméleti vagy matematikai alapokon. Ami történt - tömören - nem egyéb, mint az adósság értékpapírosítása, s e papírok széles körű elterjedése a spekulációs alapok portfóliójában, illetve feltűnése a magántőke-társaságok pénztárcájában, majd megjelenése a vállalati felvásárlások finanszírozásában. A másik tényező is technológiai abban az értelemben, hogy a világ pénzpiacai huszonnégy órán keresztül működnek, egymással egybeforrva, ami azt sugallja, hogy a hitel mindig rendelkezésre áll, méghozzá minden szükséges és tökéletes információval együtt.

Mi következett ebből? Egyrészt az, hogy az amerikai jelzálogbankok kiterjesztették a szolgáltatásaikat azokra, akik korábban nem kaphattak hitelt. Számos újítással álltak rendelkezésre, ami ingatlanpiaci felfutást hozott magával. Tegyük hozzá, nemcsak az Egyesült Államokban. A kamatok mindazonáltal emelkedtek az utóbbi bő két évben. Amerikában egyről 5,25, Európában kettőről négy százalékra mentek fel. A változó kamatú jelzálogkölcsönök esetében felfelé kellett korrigálni a kamatot, s a nem elsőrendű adósok (subprime) jelezték is, hogy nem tudnak fizetni. Ez nemcsak az építőiparra és általában az egész ingatlanpiacra hatott kedvezőtlenül. A jelzálogbankok ugyanis egy leánycégen keresztül a követeléseiket kötvény formájában kibocsátották, eladták. A vevők között sok a fedezeti alap (hedge fund). S amikor a jelzálogbankok a sok nem fizető adós miatt csődöt jelentettek, akkor a fedezeti és persze egyéb alapok is bajba kerültek. A kockázatra sokan egyszerűen nem figyeltek fel, vagy nem akartak tudomást venni létezéséről, mert a hosszú fellendülés elaltatta az éberséget. A hitelminősítők - a Moody's és a Standard and Poor's -, amelyek a díjbevételük növekedésének reményében örömmel osztályozták ezeket a kötvényeket is, biztonságos értékelést adtak ki. S csak akkor szóltak, hogy baj van, amikor már baj volt. Most a kérdés persze valóban az, hogy ez a fizetési válság meddig terjed és meddig tart. Az ingatlanfinanszírozási ágazat keretei között marad-e, s esetleg megtépáz egy-két óvatlan vagy nagyon merész pénzügyi alapot, vagy belemar a gazdasági folyamatokba, megroppantja a fogyasztói bizalmat, csökkenti a fogyasztást, lassítja a gazdaságot?

Egy biztos, a befektetők átértékelik a kockázat árát. A hitelbiztosítás költsége hirtelen megugrott. Átgondolják a vállalati felvásárlásokat is. A napokban például el kellett halasztani két nagy ügy finanszírozását, mert a bankok nem tudtak elegendő érdeklődőt összeszedni, hogy megvegyék az amerikai Chyrsler autógyár és a brit Alliance Boots patikahálózat tulajdonosváltásához szükséges hitelt (adósságot). Márpedig ha nincsenek cégházasságok, a részvénypiacokat sem tartják lázban előremutató hírek. Hiába számolt be a héten nagy profitról a General Motors, csak néhány óráig lehelt életet a Dow Jones indexbe, újabb jelzálogbankok újabb gondjai kerültek a figyelem előterébe.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) azonban a minap felfelé korrigálta a világgazdasági növekedésre áprilisban adott előrejelzést. Kína és India serkenti a globális bővülést, az Egyesült Államok idén lassít, de jövőre gyorsít. Alapjában véve a világgazdasági alapok jók, lendületes a fejlődés, kordában van tartva az infláció, biztatóak a vállalati teljesítmények, még az Egyesült Államokban is. Súlyos feszültséget a pénzpiacokon sem észlelt az IMF, igaz, mint a hetek pénzügyminisztereivel és jegybankárjaival együtt többször is figyelmeztetett: számos piaci szereplő nem jól méri fel a kockázatot. A Moody's pedig arról értekezett, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer szilárd, a mostaninál nagyobb feszültséget is képes levezetni. A CNBC-nek nyilatkozó New York-i börzei öreg rókák pedig a pánik legkisebb jele nélkül magyarázták, hogy egy kis egészséges kiigazításra szükség is volt, a zuhanó árfolyam vételi alkalmakat teremt, s lesz még a Dow újra 14 ezer, sőt 15 ezer ponton is.

Sokan sejtették, hangoztatták - elsősorban a kutatók persze -, hogy globalizáció ide vagy oda, tartósan nem maradhat fenn a pénzbőség, alacsony kockázat, nagy ázsiai pénzügyi többlet, nagy amerikai hiány elegye. Miként szűnik meg? Nos, ez az a kérdés, amelyre a helyes felelet egy vagyont ér. Most talán nem történik más, mint hogy viszonylag rendezett folyamat keretében kicsit kevesebb pénzt kisebb kockázat mentén fektetnek be.

Szegény Chris Wood, ha az észak-karolinai Charlotte-ban tudta volna, hogy anyagi gondjai még a forintot is megmozgatják, vajon körültekintőbben járt volna el? Valóban végig kellett volna gondolnia, végiggondolhatta-e egyáltalán mindazt, amire felhívhatta volna a figyelmét a jelzálogbank, a pénzügyi felügyelet, a jegybank, a kormány? Avagy inkább a Business Weeknek van igaza, hogy piacgazdaságban befektetni bizony mindig kockázatos, s ha most mindenki
kicsit óvatosabb lesz, az tiszta haszon?

Fizetésképtelenség miatt eladó házsor Kaliforniában