A forró kérdések között is égetőnek számít, és napjainkban egyre behatóbban foglalkoztatja a szakembereket: meddig tartanak ki bolygónk ásványkincsei? Két kutató, Armin Reller és Tom Graedel nagyon szemléletes értékeket kapott szimulációs modellkísérleteik alapján. Ha a világ lakossága a jelenlegi mértékben fogyaszt a jövőben, akkor például a járművek meg a villamos berendezések alapvető építőanyaga, az alumínium miatt egyelőre nem kell hogy fájjon a fejünk, még az utánunk következőké sem, mert akár ezer évig is kitart. Ámbár ha a világ fogyasztása eléri az Egyesült Államokénak a felét (igen, csak a felét!), akkor ez az időtáv megfeleződik (biztató viszont, hogy az alumíniumnak csaknem a fele visszanyerhető). Egyébként is, az USA lakói - akik a Föld 6,58 milliárdos népességének 4,5 százalékát teszik ki - egy főre számítva mindenféle ásványkincsből, nemkülönben energiából, vízből legalább a négyszeresét fogyasztják el a világátlagnak.

Hanem vannak sokkal rohamosabban kifogyó anyagok, éppen azok, amelyek a legmodernebb technika alapjául szolgálnak. A környezetkímélő autóközlekedés fontos része a káros kipufogógázokat redukáló katalizátor. Ennek egyik alapanyaga a platina, amelyet egyébként a jövő nagy ígéretei, az üzemanyagcellák is használnak. Nos, ha az igények nőnek, meglehet, hogy a drága fém 15 év alatt kifogy. Talán rövidesen mindennapos gyakorlattá válik egyes szakemberek javaslata: gyűjtsük össze az autóutak porát, mert abból tisztes mennyiségben (bár igencsak drágán) kinyerhető a katalizátorokból kicsapódott nemesfém.

Napjainkban az atomenergia reneszánszának lehetünk tanúi, amit elsősorban a feltételezett üvegházhatás veszélye igazol: a vízerőművek mellett az atomerőművek számítanak a legtisztábbaknak a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából. Becslések szerint 2020-ra több mint negyven, 2030-ra 130 új reaktorra számíthatunk szerte a világon. Meg is látszik a hatása! Máris jelentősen megemelkedett a nukleáris fűtőanyag, vagyis az uránércek iránti kereslet. Igaz, az előrejelzések szerint 2030-ig legalább húsz új uránbányát nyitnak, de meddig tartanak ki a készletek? A két kutató szerint a jelenlegi felhasználási ütemet figyelembe véve legfeljebb hatvan évig (feltehetőleg tovább, de akkor sem túl hosszú ez a távlat).

A modern technika szülötte, az elektronika emészti föl a legnagyobb ütemben a ritka anyagokat: a galliumot, a germániumot, a tantált, az indiumot és a terbiumot. A Föld lakosai rohamos ütemben vásárolják a legújabb készülékeket, az egyre több szolgáltatást nyújtó mobiltelefonoktól kezdve a digitális kamerákon, az LCD és a plazmaképernyőkön, a házimozikon át a laptopokig, nem is szólva a legnagyobb fogyasztókról, a modern hadseregekről. Talán kevesen tudják, hogy a vészesen fogyatkozó indium és gallium legfőbb "zabálói" körébe sorolhatók az egyébként a környezet egyik megmentőjének kikiáltott napelemek is. A készletekről szóló jelenlegi ismeretek alapján ezek az anyagok két-három évtized alatt teljesen ki is fogyhatnak. Némi kétséget azért gerjeszt az emberben, hogy A növekedés határainak a szerzői a publikálás idején ugyancsak egy-két évtizedre tették egyes anyagok teljes kifogyását, azóta viszont közel négy évtized telt el, ráadásul rengeteg újfajta eszköz jelent meg óriási mennyiségben, és még mindig van miből gyártani. Nyilván feltártak közben újabb lelőhelyeket, meg persze az ásványkincsek valóságos mennyiségéről rendelkezésre álló ismeretek is hézagosak, mivel birtokosaik üzleti megfontolásokból, spekulációból többnyire nem valós adatokat adnak meg, ha egyáltalán adnak. Sokat segít a kutatásban a műholdas felderítés, de persze az is számít, hogy azután ki rendelkezik az így kapott adatokkal. Mert ne feledjük: óriási üzletről van szó! Elég igazolásul egyetlen példa: a nagyon fontos és gyorsan fogyatkozó indiumból egy kilogramm ára 2003 januárjában 60 dollár körül járt; alig három és fél év múltán, 2006 nyarán viszont már meghaladta az ezer dollárt!

Mit lehetne - és kellene - tenni? A műszaki fejlődést, az egyre újabb eszközök megjelenését és elterjedését megakadályozni nem lehet. Nemcsak azért, mert, Neumann János szavaival élve, haladás ellen nincs orvosság, az új ötleteket nem lehet leállítani, de azért sem, mert az emberek igényt tartanak az életüket könnyítő és megszépítő eszközökre, az autótól a mobiltelefonig. Amellett a gazdaságok hajtómotorja a verseny és a bővülés. Már a stagnálás is munkahelyek millióit (sőt akár százmillióit is) szüntetné meg. Fontos a takarékosság, a tartósabb eszközök előállítása, a pazarlás csökkentése. Csakhogy ez megint csak a verseny és a bővülés ellen szól. Nagy lehetőség a helyettesítő anyagok alkalmazása, ahogyan napjainkra a vasat, az acélt, a rezet nagyon sok esetben műanyagok váltották föl. Reményt keltő lehet a biológiai helyettesítő anyagok csatasorba állítása. Amik aztán újabb problémákat - szennyezések, hulladékok, káros élettani hatások stb. - generálnak, hogy a következő nemzedékeknek is legyen min törniük a fejüket.