„Egy fejlett, modern, jól szervezett és szabad demokráciában teljesen helyénvaló, hogy azok a nők, akik önszántukból kevesebbet dolgoznak, kevesebb fizetést is kapnak. Már hallom is a jogos felháborodást, ezért gyorsan előrebocsátom, hogy hiszek a nemek közötti egyenlőségben, és azt gondolom, hogy azonos munkáért azonos bért kell fizetni” – olvassuk a Daily Mailben. A cikk szerzője Amanda Platell újságíró, aki korábban a brit Konzervatív Párt sajtótitkáraként dolgozott.

A Metazin januárban beszámolt róla, hogy a nők máig kevesebbet keresnek Amerikában, mint a férfiak, ráadásul az utóbbi másfél évtizedben nem is csökken a hátrányuk. Egy kutatásból kiderült az is, hogy ha nő a főnök, sokkal valószínűbb, hogy a munkatársnőknek hátrányos megkülönböztetésben lesz részük. Ha nőkre bízzák az előléptetést, a férfi jelöltnek nagyobb esélye van, mint a vele azonos képzettségű nőnek.

Sokak szerint a kevesebb fizetésnek és a lassúbb előmenetelnek fő oka a nemi szerepekkel kapcsolatos előítéletekben rejlik. Linda C. Babcock közgazdász egy nemrégiben lezárult kutatásban azt vizsgálta, mennyire határozottan érvényesítik érdekeiket a nők, és mennyire a férfiak. A kísérlet alanyainak egy egyszerű társasjátékot kellett játszaniuk. Babcock 3-10 dollárt ígért nekik a részvételért. Amikor a játék végén mindenkinek csak 3 dollárt ajánlott, nyolcszor annyi férfi játékos tette szóvá a kevés pénzt, mint nő. „Babcock professzor politikailag korrekt feminista lencséjével nézve ez azt bizonyítja, hogy a nők önbizalomhiányban és kisebbségi komplexusban szenvednek.”

Platell szerint a kísérletet máshogy is lehet értelmezni. Előfordulhat, hogy a nők azért nem reklamáltak, mert úgy érezték, hogy néhány dollárért nem éri meg hosszú vitába keveredni. Ebből a feltételezésből következik, hogy a nők azért keresnek kevesebbet, mert nem hajlandók a többletfizetéssel járó pluszmunkát felvállalni.

A kevesebb fizetésnek részben a nők is okai, mert a jól képzettek között egyre többen tartják fontosabbnak a családot a karriernél – véli Platell. Azok a nők, akik inkább a gyereknevelést választják, ne panaszkodjanak, hogy túlórázó és többletmunkát vállaló kollégáik – nők és férfiak egyaránt – többet keresnek náluk, és gyorsabban lépnek feljebb a szamárlétrán. Sőt, éppen az lenne igazságtalan, ha a gyerektelen nők és azok az anyukák, akik a karriert családjuk elébe helyezik, ugyanannyit vinnének haza, mint a beteg gyerekkel otthon maradó, és túlórát, pluszfeladatokat nem vállaló nőtársaik.

„Miért ne keresne kevesebbet az a nő, aki önszántából – hangsúlyozom: önszántából – kevesebbet dolgozik? A piacgazdaság logikájából az következik, hogy a férfiak átlagban többet dolgoznak, és ezért többet is keresnek. Hol itt az igazságtalanság?” – kérdezi Platell.

Talán a feministák többsége is elfogadja, hogy sehol. Feltéve, hogy a nők tényleg szabadon és önként vállalják karrierépítés helyett a házitündér szerepét. A konzervatív publicista bizonyára természetesnek veszi, hogy a házimunka és a gyereknevelés inkább a női természetnek felel meg, és általában ezért nem a férj vezeti a háztartást. Ezt viszont a feministák biztosan nem hagynák szó nélkül, legfeljebb megállapítanák, hogy ilyesmit csak nő írhat le: férfiak már nem mernék.

Amanda Platell