Örömmel nosztalgiáznak majd, miként imbolyogtak békebeli elődeik a fák közé kifeszített drótköteleken, pergették a levegőben a labdákat és trenírozták szervezetüket a lélegzetelállító mutatványokhoz a bányában "berendezett" első artistaiskolában. És a film pereg tovább: a századforduló környéki artistagyűlések képeivel, a Magyar Artisták Lapjával, az 1950-ben alapított Arany János utcai Állami Artistaképző Iskolával, és 1959-es költözésükkel, a Városligeti fasorba.

A fővárosi képzés a mai napig ott "tanyázik": egyszerre száz növendék - ötödikestől a gimnazistáig - tanulja az erőnléti gyakorlatokon kívül a színészmesterség, a koreografálás, a pantomim és a tánc fortélyait. Olyan útravalóval ballagnak el kilenc év után, amely belépőt jelent a földkerekség valamenynyi hagyományos cirkuszába, varietéműsorába, látványcirkuszába, a film vagy a színház világába.

- Főszerepet kapnak például a híres, francia Cirque de Solieil-ben, vagy a kétszáz éves amerikai Ringling cirkuszban - meséli diákjairól az Állami Artistaképző Intézet igazgatónője, Szakáts Ildikó. Az évente kikerülő öt-hat növendéket már mind várják valahol.

Most talán mégis vége a sikertörténetnek. Egy tavalyi kormányrendelet megszüntette állami fenntartású státusukat, és egyúttal az amúgy hasonló képzést nyújtó Magyar Cirkusz és Varieté Kht. (Maciva) égisze alá rendelte őket. Az artistaiskola vezetői cseppet sem örültek az amúgy együttműködő partnerrel kialakuló újfajta kapcsolatnak, mivel a Maciva művésztelepén főként a hagyományos cirkusz elvei szerint képeznek.

- Az ő stúdiójukban sportteljesítményt kérnek számon, nálunk legalább annyira fontos a művészeti munka, ami nélkül ma már senki nem állja meg a helyét a porondon - mondja az igazgatónő. Azért is emelték a kilencéves képzés napi óraszámát kettőről háromra, hogy mindkét képzési alapelv szempontjai hasonló hangsúlyt kaphassanak. A művészeti munka védelmében az artistaiskola közben megpróbált inkább a Táncművészeti Főiskolához társulni, de ez az intézmény májusban, a várható problémáktól tartva kitáncolt a felkérés elől.

Maradt tehát a Maciva. Rájuk hárul ezentúl a feladat, hogy az artistaiskola kilencvenmilliós éves költségvetésének felét elővarázsolják, a többit talán továbbra is megkapják az állami pénzeszsákból - bár erről még nem láttak írásos ígéretet.

Az igazgatónő sok minden mellett a szeptemberi évkezdés miatt aggódik. Nem tudja hány tanárral, milyen órarenddel vághat neki a tanévnek.

A hátralevő egy hónap pedig még egy született zsonglőrnek is édeskevés

Túlélőművészek az artistaiskolában