A hülye kérdéssel az a baj, hogy a hülyeség nem jogi kategória, Magyarországon legfeljebb maga a jog intézménye válik azzá a szemünk előtt. Most például jogászok viccelődnek a műsorvezetővel összekacsintva, hogy milyen komolytalan kérdés az, hogy legyen-e ingyenes a sör, vagy hogy minden magyar állampolgárt illessen meg a hálapénz joga, holott ugyan már mondja meg valaki, miért volnának ezek hülyébb kérdések, mint teszem azt az, hogy lábgombakrémet csak patikában lehessen kapni. Megjegyzem, az ország most leginkább az "egyetért-e azzal, hogy Magyarországnak ne olyan középszerű (lehet, hogy kiváló szónoki képességekkel megáldott emberek - akik életükben nem dolgoztak saját szakmájukban - már amelyiknek van), egy önálló gondolattal nem rendelkező szakmai senkik akarják megmondani, hogy nekünk mi a jó, csupán, hogy övék legyen a hatalom és a pénztár kulcsa?" kérdéskomplexumon röhög, holott, ha úgy félnapi korrekciós munkával nyelvileg helyrepofozzuk a mondatot, az semmivel se lesz komolytalanabb tartalmilag, mint teszem azt egy bálványosi beszéd, amit viszont érthetetlen módon hetekig szoktak elemezni értelmiségi szférákban, s a fél ország úgy tesz, mintha értene belőle akár egyetlen mondatot is.

Azt akarom csak mondani, hogy Magyarországon ugyan a képviseleti demokrácia tornyai látszanak az ég felé meredni, ám se az OVB, se az Alkotmánybíróság, se az Országgyűlés ne érezze magát kompetensnek abban, hogy megmondja, mi komoly kérdés és mi komolytalan. Tudniillik az intézményes és országos komolytalanságnak ők maguk is részesei, sőt építőmesterei. Azért egy komoly országban már az önmagában több mint szinte nevetséges, hogy a mai napig nincs törvény arról, hogy egy sikeres népszavazási döntést mikorra kell végrehajtania a Parlamentnek, vagy hogy a lassan már fétisként kezelt Alkotmánybíróság mennyi ideig ülhet egy ügyön, s milyen alapon dönti el, hogy mikor mit tárgyal, a döntéseire pedig még csak következtetni se lehet, hogy aztán magát az alkotmánybírósági döntést is minimum kétféleképp lehessen értelmezni. Jó, a jog nem arra való, hogy az élet minden mozzanatát szabályozza, csak most már nincs olyan ügy ebben az országban, amit jogilag ne lehetne ellentétesen értelmezni; mintha a harmadik köztársaságban kizárólag joghézagalkotás folyna.

Ámbár elképzelhető, hogy Magyarországon éppen a tökéletes és résmentes beszabályozás volna az egyedül üdvözítő út. Most olvastam, hogy Arizona államban még mindig érvényben van egy olyan törvény, amely szerint szamaraknak tilos fürdőkádban aludniuk. Ezt itthon mi nyilván komolytalan törvénynek tartjuk, az erre vonatkozó referendumot élből utasítaná el az illetékes szervezet, pedig gondoljuk végig: ez lehet, hogy hülye törvény, de megvan az az előnye, hogy a teljesen jogvégzetlen és tudatlan polgár is alkalmazkodni tud hozzá, nincs olyan, hogy a szamár alszik a fürdőkádjában, és akkor azt tíz jogász húszféleképpen értelmezi; aludt a szamár a fürdőkádban, vagy nem aludt? - és a kérdés el van boronálva.

Ötmilliárd forintot egy ilyen szamárreferendum is megérne.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa