Kívülről meglehetősen lerobbant az épület. Mállik a vakolat, a tető sem zár, nagyobb esők idején beázik a nagyterem. Belül a hetvenes évek tipikus mozibelsője fogad – sokkal jobb állapotban, mint ahogy azt a külsőből sejteni lehet. A széksorok lehetnek harmincévesek is, de a kárpit új. Mint ahogy új az 50 négyzetméteres vászon és egészen kiváló a hangrendszer. Volt büfé, jól ment a kukorica és az üdítő, de annyira mégsem, hogy a mozi tovább éljen. A filmszínházat működtető Dunagyöngye Mozgókép Kft. ez év májusában jogutód nélkül megszűnt.

– Az önkormányzat többségi tulajdonában lévő kft. 1990-ben alakult. Akkor tízen dolgoztunk itt, mára ketten maradtunk – mondja a társaság ügyvezetője, Zoltainé Menyhárt Erzsébet, aki szerint csoda, hogy a pesti multiplexek árnyékában ilyen sokáig fenn tudtak maradni.

Ezzel egyetért a hazai filmforgalmazás avatott ismerője, Feldmájer Sándor, a fővárosi Vörösmarty mozi egyik tulajdonosa is. A különféle jogdíjak (kölcsöndíjak) és egyéb befizetési kötelezettségek miatt csak a nagy forgalmú mozik (a többtermes multiplexek) maradhatnak életben. A hagyományos filmszínházak padlón vannak, de nem csak nálunk, a nyugati országokban is hasonló a helyzet. Feldmájer szerint a vidéki kisebb és közepes városokban nincs túlélési stratégia, a megszűnés törvényszerű.

Illetve akkor maradhatnak meg a vidéki kis mozik, ha a helyi önkormányzat, vagy egy helyi vállalkozó vállalja a veszteségek finanszírozását. Ahogy ő és tulajdonostársa is teszi. A tavaly 40 ezer nézőt fogadó, kéttermes, klimatizált Vörösmarty mozi működtetése évek óta nullszaldós, vagy veszteséges – mégsem zárják be, mert a két moziimádó tulajdonos saját zsebből kifizette az átalakítási pályázat önrészéhez hiányzó forintokat.

Vác miért nem újította fel az épületet, miért nem támogatta anyagilag a saját tulajdonában lévő intézményét, amikor arra az elmúlt négy évben állami keretek is megnyíltak? Molnár Lajos alpolgármester szerint az elmúlt években nem volt erre pénz. A városnak számos ingatlant vissza kellett adnia az egyháznak – ezekben négy középiskola is működött, számukra új épületeket kellett biztosítani. Az új tornacsarnok is sok pénzt vitt el.

Feldmájer Sándor szerint a multiplexek elszaporodása jelentette az első csapást a hagyományos mozik számára. A másikat a széles sávú internet elterjedése adta. Ezzel lehetővé vált ugyanis a filmek és zenék letöltése – az ügyesek akár már a premier előtt megnézhetik a legújabb filmeket.

A hagyományos mozik életben tartását segítette a Magyar Mozgókép Közalapítvány pályázati rendszere, amely az artmozikat támogatta. A váci Dunagyöngye is maximálisan kihasználta ezt a lehetőséget. A 22 éves mozis múlttal rendelkező Zoltainé szerint, ha ez nincs, már négy évvel ezelőtt bezárták volna a filmszínházat.

A látogatottsági adatok mindenesetre azt mutatják, hogy a mozik válságban vannak. Az idei év első hat hónapjában a hazai mozikban 13 százalékkal kevesebben váltottak jegyet, mint egy évvel korábban. A csökkenés Vácon is drasztikus. 2001-ben 33 ezren, tavaly alig 17 ezren váltottak jegyet – a látogatók 90 százaléka diák volt. Az ár 400–800 forint között volt, tehát fele-kétharmada volt a multiplexes áraknak. Ráadásul a legmenőbb filmeket a premier után két-három héttel itt is levetítették. De hiába, ha a rentábilis működéshez 25–30 ezer látogató kellett volna.

Az alpolgármester szerint a város nem marad mozi nélkül. Az épületet felújítják, a belsejét kicsit átszabják úgy, hogy ott egy ifjúsági kulturális hely jöhessen létre – a programokat a helyi művelődési központnak kell összeállítania. A városi diákklubban – ha minden jól megy – 2008 elejétől filmeket is vetítenek. Igényes alkotásokat – a kommerszért Pestre kell majd menni.

Feldmájer Sándor szerint paradigmaváltás kell a mozizás terén, egyébként lassan nagyon kevesek szórakozása lesz a filmszínház. Talán a többdimenziós mozi felé mozdulnak el, talán mást kell kitalálni. De valamit ki kell ötleni, mert ha nem, közel a vég.