Kínai vörösök és zöldek
„Kína hamarosan nemcsak a világ legnagyobb gazdasága, de egyúttal a legnagyobb környezetszennyezője is lesz. A világ húsz legszennyezettebb városa közül tizenhat már most is Kínában található. A városokban a talajvíz 90 százaléka fertőzött. A Világbank előrejelzései szerint tizenöt év múlva 30 millió kínai menekül majd el a tiszta levegő és a víz hiánya miatt” – írja Christina Larson, a Washington Monthly kolumnistája.
A kínai nagyvárosokban a levegő minősége borzalmas. A szmogtól gyakran az eget sem látni. A higany, a korom és a szénmonoxid koncentrációja olyan magas, hogy még Észak-Koreában, Japánban, sőt San Franciscóban is kimutatható a Kína felől érkező szelekben. Becslések szerint rosszabb napokon a Los Angeles-i szmog negyede Kínából származik.
Nem csak nemzetközi szervezetek tiltakoznak a környezetpusztítás ellen. Kínában több mint 3000 zöld civilszervezetet tartanak nyilván. A kínai környezetvédők egyebek között adatbázisokba gyűjtik, és az interneten elérhetővé teszik a nagyvárosi légszennyezettség adatait, és a gyárak levegő- és vízszennyezésével kapcsolatos méréseket. Nem csak a kínai állampolgárokat akarják ellátni fontos információval, de egyúttal azt is szeretnék elérni, hogy a nagy amerikai megrendelők elforduljanak a legpiszkosabb gyártóktól.
„A pekingi vezetés általában nem tűri az efféle vizsgálódást és kritikát. A hatóságok jogsértéseit túlzottan energikusan vizsgáló újságírókat elhallgattatják, a bomlasztónak tartott emberi jogi aktivistákat és vallási vezetőket bebörtönzik.”
A zöld civileknek azonban nem kell félniük a kommunista párt haragjától. Őket megtűrik, sőt támogatják. A környezetszennyezés ugyanis már olyan mértékű, hogy a gazdasági növekedést veszélyezteti: 2005-ben becslések szerint a GDP tíz százalékát vitte el. A szennyezett talajban termelt mezőgazdasági termékek nehezen eladhatók.
A kommunista vezetők attól is tartanak, hogy az emberek előbb-utóbb fellázadnak a belélegezhetetlen levegő és a mérgező víz miatt. A tehetősebb hongkongiak már most is inkább a kevésbé szmogos Szingapúrba menekülnek. Vidéken évente több tízezer kisebb lázadás tör ki, főként a szennyezett víz miatt.
Hogy miért szorul Peking a környezetvédő szervezetek segítségére? Azért, mert a kínai kommunista vezetés az elmúlt évtizedekben széles körű autonómiát adott a helyi vezetőknek. Ők pedig inkább abban érdekeltek, hogy minél nagyobb legyen a gazdasági fejlődés, ami viszont környezetszennyezéssel jár. A párt most a zöld civil szervezetek segítségével akar nyomást gyakorolni rájuk. A környezetvédők jelentős sikereket könyvelhettek el: elérték, hogy buszsávokat hozzanak létre Pekingben, és egy nagy vízerőmű építését is megakadályozták.
„De Peking nem azért bánik velük kesztyűs kézzel, mintha lemondott volna hatalmáról” – teszi hozzá sietve Larson. A keményvonalas pártvezetők attól tartanak, hogy Kínában megismétlődhet a Szovjetunió és a közép-európai kommunista rezsimek összeomlása, ha a civilek túlzottan megerősödnek. Kína azonban a nyílt erőszak alkalmazása mellett eddig is azzal fogta ki a rendszer megdöntésére törekvő erők vitorlájából a szelet, hogy engedményeket tett: gazdasági nyitást és liberalizációt hajtott végre, és az ellenzék értelmiségi vezetőit a párt soraiba állította.
„A kínai vezetők pontosan tudják, hogy milyen szerepet játszottak a civil szervezetek az autoritárius rezsimek megdöntésében. Tisztában vannak a kockázattal, mégis eltűrik az aktívabb politikai részvételt, mert egy még fenyegetőbb veszélyt, a kínai gazdaságot lassító, és hosszú távon akár a párt hatalmát is veszélyeztető környezetszennyezést akarják kordában tartani.”
