A térség egyensúlyának megőrzése érdekében ezzel párhuzamosan évi 2.4 milliárd dollárról hárommilliárdra emelik az Izraelnek folyósított katonai segélyt, és Egyiptom is kap évi 1.3 milliárdot. Tízéves távlatban tehát több mint hatvanmilliárd dollárról van szó, ami az első kommentárok szerint azt jelzi, Amerika továbbra is elsősorban a mérsékeltnek tartott arab államok katonai megerősítésétől várja a feszültség oldódását, és nem nagyon foglalkozik a térség nyugtalanságát okozó belső problémákkal.

Az exportálandó fegyverek között hadihajók és légvédelmi rakéták mellett olyan modern eszközök is lesznek, mint a műhold-vezérlésű precíziós bombák vagy az AIM-9x típusú, légiharcra alkalmas rakéták. Az amerikai törvényhozás alsóházának külügyi bizottságát vezető Tom Lantos ugyan azt nyilatkozta, hogy csak védekező fegyverek eladásához járulnak hozzá, ám a kategória meglehetősen tágan értelmezhető.

Nicholas Burns amerikai külügyminiszter-helyettes szerint pedig a fegyverek zöme eleve védekező jellegű. Izrael eddig határozottan ellenezte, hogy Szaúd-Arábia vagy Egyiptom például modern levegő-levegő rakétákat kapjon, mert attól tartott, hogy azok veszélyeztetnék a légi fölényét.

Ehud Olmert izraeli kormányfő azonban vasárnap azt mondta, megértik, hogy az Egyesült Államoknak támogatnia kell a mérsékelt arab rezsimeket, és új Irán-ellenes egységfrontra van szükség az USA és Izrael között.

A Washington Post internetes honlapján biztonsági kérdésekről író William Arkin elemzése szerint Washington már-már egy közel-keleti NATO létrehozásában reménykedik. A fegyverajánlat azonban arra utal, hogy a térség békéje helyett elsősorban saját befolyásának hosszú távú biztosítása érdekli. Különben nem tekintené mellékesnek azokat a robbanással fenyegető társadalmi feszültségeket, amelyek például Szaúd-Arábiában és Egyiptomban is tetten érhetők.

Kevéssé elképzelhető, hogy az amerikai fegyverekkel megerősített országok egyszer majd ellentéteiket félretéve közösen lépnek fel Iránnal szemben. Az viszont könnyen előfordulhat, hogy az amerikai diplomácia megismétli a múlt század hetvenes éveiben egyszer már elkövetett hibát: fegyvereladásokkal próbálta erősíteni a Nyugat-barát iráni rezsimet, mígnem az „utca” nyomása alatt az összeomlott, és a felhalmozott katonai erő az iszlám szélsőségeseknek jött jól.

Más vélemények szerint a mostani bejelentés egyik célja az Egyesült Államok tartós, kormányzati ciklusokon átívelő elkötelezettségének demonstrálása. A térségben ugyanis nagy aggodalommal figyelik az iraki csapatkivonásról zajló belső vitákat, és attól tartanak, hogy Amerika legkésőbb George W. Bush utódának 2009 januári beiktatása után jelentősen csökkenteni fogja katonai jelenlétét a térségben.

Ekkor a zömmel szunnita országok nem csak a siíta többségű Irakkal és Iránnal szemben maradnának magukra, hanem az egyre radikálisabb hazai iszlám mozgalmakkal is. Condoleezza Rice egyértelműen az iráni fenyegetéssel indokolta a fegyverüzletet. Mint mondta, kétségtelen, hogy Irán a közel-keleti amerikai érdekeket és a Washington által kívánatosnak látott közel-keleti status quót fenyegető legnagyobb kihívás.

Az amerikai diplomácia irányítója Robert Gates védelmi miniszterrel együtt utazott a térségbe. A szokatlan lépés az amerikai szándékok komolyságát hivatott demonstrálni.

Az egyiptomi Sarm el-Sejk üdülővárosban kilenc arab ország képviselőit próbálták rábeszélni az iraki kormány támogatására. Szólamokon kívül azonban semmit sem tudtak kicsikarni, a térség Amerika-barát országai legfeljebb régebbi felajánlásaik betartását ígérték meg. Rice és Gate ezután Szaúd-Arábiába utazott, ahol tegnap este Dzsiddában Abdullah királlyal tárgyalt.

Washingtoni tudósítónktól