A Verespatakon tervezett felszíni bányában a kőzetből az aranyat ciános technológiával nyernék ki, és a mérgezőanyag-tartalmú meddőt felszíni tározókba vezetnék. Rendkívüli körülmények között mérgező anyag szabadulhat ki a tározókból, amely Magyarországot is elérheti, hasonlóan ahhoz a ciánszennyezéshez, amit a Nagybányán 2000-ben történt gátszakadás okozott a Tiszán. Katasztrófa esetén a szennyezés román területen 400 kilométert haladva a Maros folyón érné el a magyar határt, amelytől számítva összesen közel 70 kilométeren szennyezheti a Maros és a Tisza hazai szakaszát.

Romániának a projekt kapcsán figyelemmel kell vennie Magyarország véleményét, ám az vétójogot nem jelent. Az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló Espoo-i Egyezmény alapján arra van lehetőség, hogy a magyar fél észrevételeket tegyen a környezetvédelmi engedélyezési eljárásban.

A hétfőn kezdődött konzultációra azt követően került sor, hogy a román társminisztérium júniusban megküldte a beruházó Rosia Montana válaszait azokra a kérdésekre, megjegyzésekre, amelyeket a magyar nyilvánosság és a KVM fogalmazott meg a környezeti hatástanulmánnyal kapcsolatban.

A konzultációk folytatódnak, a román fél az engedélyről mindaddig nem dönthet, amíg az egyeztetések le nem zárultak.

A magyar fél az alternatív technológiákkal, a zagytározóval, a gátbiztonsággal, a baleseti kockázatokkal, valamint a szennyezés terjedésének modellezésével kapcsolatban tett észrevételeket és kért további, részletesebb dokumentációt.

A KVM szakemberei kifogásolták többek között a túl magas cianid szennyezéssel járó technológia tervezett alkalmazását, és nem találták alkalmasnak a szennyezés terjedésének modellezését sem. A szakemberek nem értettek egyet a földrengési kockázat felmérésének kidolgozottságával, valamint elégtelennek találták a baleseti kockázatelemzést is.

(MTI)