Az évi közel húszmilliárd dolláros forgalmú iparágban egyre több olyan játékprogram lát napvilágot, amely meghatározott politikai irányvonalat követ valamilyen ideológiai sík mentén mindkét, vagy esetleg több nézőpontból - hadviselő felek esetében - is megvizsgálva az adott konfliktust. Ezek a játékok azonban ahelyett hogy tényleges geopolitikai sajátosságokra fókuszálnának, inkább az eltérő értékekre, előítéleteinkre helyezik a legfőbb hangsúlyt. A világ ilyen ideológiai lencsén keresztül szemlélve igencsak törvénytelennek, erkölcstelennek tűnik, amelyben kizárólag egyetlen szuperhatalom viselheti a nemzetközi felsőbbrendűség szimbólumát.

Egészen a kilencvenes évek végéig a számítógépes játékokra a geopolitika bipoláris szemlélete volt a jellemző, ahol az Egyesült Államok Kínával, Iránnal vagy éppen Oroszországgal áll hadban (Balance of Power, Red Alert). A 9/11-es tragédia után egy harmadik szereplő is felbukkant a virtuális hadszíntéren: az iszlám fundamentalizmus radikális képviselői, a terroristák.

A Command and Conquer: Generals (Electronic Arts, 2003) nevű stratégiai játékban például az USA karöltve harcol a kommunista vezetésű Kínával egy al-Kaidával kapcsolatban álló terroristahálózat ellen. A hálózat tagjai válogatás nélkül fosztják ki és mészárolják le civil áldozataikat is.

A manapság piacra kerülő háborús játékok a reálpolitika "hű" követői, és a Bush-kormányzat preventív és terroristaellenes jelszavaira épülnek. A Splinter Cell (Ubisoft, 2003) nevezetű játékban a főhős az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal ügynökét alakítja, aki képességeinél fogva belopakodik az ellenséges területre, hogy az Egyesült Államokra veszélyes terroristákat tegyen el láb alól a demokrácia megvédésének nevében, ha kell, kikerülve a nemzetközi jogi normákat.

A játékok kínálata folyamatosan bővül, melyek politikai színezete sem vitatott. A virtuális világ kiváló közeget jelent a kampányok és pártpropagandák kommunikálására. Ennek a területnek a kiaknázása potenciális szavazóbázishoz juttathatja az érintett politikai erőket a jövőben. Annál is inkább, mert a vásárlók zöme: ifjú (jövendőbeli) szavazó. (P. J.)