Tudományos gondossággal vizsgálja Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője a sorsdöntőnek bizonyult 2002-es választási kampány egyik legfontosabb eseményét, a kampánycsend előtti órákban létrejött miniszterelnök-jelölti vitát. (A 2002-es választásokról ki lehet jelenteni, hogy sorsdöntőnek bizonyultak: ez a választás a Fideszt sokkolta, egyre radikálisabb válaszokra késztette, ugyanakkor a szocialista-szabaddemokrata koalíciót a rendszerváltás óta a leghosszabb kormányzati lehetőséghez juttatta.)

Novák Zoltán "A 2002-es miniszterelnök-jelölti vita elemzése" című tanulmányában a vita előzményeit vizsgálva kimutatja, hogy valójában mindkét fél arra játszott, hogy ez a vita ne jöjjön létre, és ezért a másikra tolhassa a felelősséget.

Magát a vitát Novák Zoltán rendkívül sokoldalúan, sokféle szakma szempontjaiból közelítve elemzi. Az elemzés a Méltányosság Politikaelemző Központ (MPK) "Miniszterelnök-jelölti vita" projektjének első darabja. Az MPK célja, hogy kidolgozza és intézményesítse a magyarországi miniszterelnök-jelölti viták szervezési metodikáját. Ennek elméleti előkészítése érdekében elemzi a Központ az eddig megrendezett hazai és külföldi vitákat.

Elbeszéltek egymás mellett

Novák Zoltán egyik legegyértelműbb megállapítása, hogy a 2002. április 5-én közönség előt és a televítzió nyilvánossága előtt rendezett vitában "alternatív narrációs mezők" versenyeztek, magyarul Medgyessy és Orbán nem egymással vitázott, nem egymás érveire és ellenérveire reagált, hanem a felek elbeszéltek egymás mellett. "Aaz egymást követő párbeszédelemek nem felelnek meg egymás elvárási sémájának, ami annak következménye, hogy a felek eltérő narrációs mezőben érvelnek" - fogalmaz Novák Zoltán..

Vita az egészségügyről

2007-ben, az egészségügyi reform elindításának tapasztalatai birtokában különösen érdekes az az elemzés, amellyel a Méltányosság Központ munkatársa ezt az "egymás mellett elbeszélést" a Medgyessy-Orbán vita egészségügyi témakörével kapcsolatban illusztrálja.

"Az egészségügy kérdéskörét a vita harmincadik percében a vitavezető exponálta. A témát mindkét fél eltérő narrációs mezőben taglalta. Medgyessy az egyén szempontjából, a kórházi ellátórendszert középpontba állítva, és a jelenre fókuszálva mutatja be (beszéli el) az egészségügy - amúgy igen bonyolult - rendszerét. Ezzel szemben Orbán Viktor a jelentől elrugaszkodva múlt és jövő viszonyrendszerében érvel, szembeállítva a múlt örökségét a jövő - szerinte - kedvező víziójával. A téma megvitatása során ahelyett, hogy elfogadták volna az ellenfél témaexpozícióját, és a vitapartner érveit cáfolták volna, inkább mindketten megpróbálták a saját maguk által vázolt narrációs mezőt dominánssá tenni, így az igazi küzdelem a diszkusszió narratív dimenziójában folyt.

A tézis alapvető állítása tehát, hogy a verbális harc valódi színtere (részben) átkerült a vita narratív dimenziójába, ahol nem érv harcol érv ellen, nem egy állítás kerül szembe az ellenfél állításával, nem is a témakijelölésért folyik tematizációs ütközet, hanem kompetitív narrációk küzdelme folyik."

"Az egészségügy helyzete Magyarországon mindig könnyen támadható felületet biztosított az ellenzék számára, ezért választási kampányok elmaradhatatlan tematikai elemévé vált, de 2002-ben sikerült először az ellenzéki erőknek a politikai közbeszéd egyik fő témájává tenni - ez volt az ellenzék viszonylag kevés tematizációs sikerének egyike.

Érdemes összevetni ismét a két nézőpontot, ahonnan a két fél közelít, és azt a módot, ahogyan exponálja egészségügy kérdését. Medgyessy ismét mikroszintről indít, a személyesség hangján beszél, saját kazincbarcikai élményeit említi. Az idős, beteg emberek kiszolgáltatottságát állítja szembe a kórházi ellátórendszer “katasztrofális” helyzetével, majd a beruházások és a műszerbeszerzési források csökkenésének tényét, a gazdaság jó állapotával. Orbán ezzel szemben megpróbálja múlt és jövő viszonyrendszerébe helyezni a problémakört, és így relativizálni az elhangzó érveket. A múlt tekintetében a Bokros-csomag, és az egészségügyből kivont milliárdok kapnak hangsúlyt, a jövő oldaláról a népegészségügyi program és a kórháztörvény (mely szerinte “magában hordozza az esélyt” a javulásra).

Medgyessy több ízben is megpróbálja visszaszűkíteni a diskurzust a jelenre:

MP: “Szeretném emlékeztetni miniszterelnök urat, hogy most az Orbán-kormány négy évéről beszélgetünk. Én érdeklődéssel hallgatom … érdeklődéssel hallgatom a történelmi áttekintését az elmúlt évekről, de…”

Orbán viszonylag hosszú fejtegetést szán arra, hogy válaszában megindokolja, miért nem hajlandó eltekinteni múlt taglalásától:

OV: “Ezért az Orbán-kormány működéséről valóban nem lehet csak úgy beszélgetni, hogy négy évről beszélünk, hiszen valamit folytattunk, ahol lehetett folytattuk, ahol lehetett megváltoztattuk, és nem egyszerűen volt négy évünk, hanem volt szemünk előtt egy kép arról, hogy milyen jövőt szeretnénk.”

A jövőre vonatkozó elgondolásokra Medgyessy a következőképpen reagál:

MP: “Hát én sajnos mégis azt érzem, hogy valójában, amit mond az a jövőre lehet, hogy valami megoldást hoz, de megérik-e ezek a beteg emberek azt,  hogy ha az egészségügy ilyen állapotban van, és ennyire nehezen tudja ellátni a feladatát…”

Ismét a személyesség hangján érvel, a beteg embereket állítja szembe az egészségügy lehetetlen helyzetével, megpróbálja ismét leszűkíteni a vita keretét az általa felvázolt helyzetre.

Mind a családtámogatási, mind az egészségügyről szóló szakaszban érzékelhető volt, hogy tulajdonképpen nem is a két fél érveinek ütköztetéséről van szó. A párbeszédpárok (az egymásra reagáló beszédlépések) nem igazán reagálnak egymásra, a közöttük lévő ok-okozati viszony esetleges. A vitázók inkább kiemelnek az előző megszólalás érvrendszeréből egy-egy elemet, és a saját maguk által kijelölt diszkurzív keretben értelmezik, és ebben a mezőben reagálnak partnerük felvetéseire."

A jó vita műfaji keretei

A Méltányosság Központot a 2006-os Gyurcsány-Orbán tévévita tapasztalatai valószínűleg megerősítették szándékában, hogy a választók tájékozódási jogát  a jelenleginél sokkal jobban szolgáló vitaszabályokat dolgozzon ki és intézményeket állítson fel.

 "A miniszterelnök-jelölti viták hazai vizsgálatának egyik kardinális kérdése, hogy szükséges-e a műfaji keretek revíziója" - vonja le a következtetést Novák Zoltán. - "A nemzetközi gyakorlatból az elnökjelölti és miniszterelnök-jelölti viták számos változata ismert. A Méltányosság Politikaelemző Központ feladatának tekinti, hogy vizsgálat tárgyává tegye az összes eddigi vitatípust, és mérlegelje, melyik adaptálható közülük leginkább a hazai politikai környezetre, és melyik felel meg leginkább a műfaj eredeti küldetésének."

"K.O."

Novák Zoltán tanulmánya nem tér ki arra, hogy a 2002-es vita hozzájárult-e, és ha igen, milyen mértékben a választói preferenciák alakításához, és a két nap múlva született meglepő eredmények kialakulásához (az MSZP listája szoros versenyben túlszárnyalta a Fidesz-MDF listát, s emellett döntőnek bizonyult, hogy a Fidesz szövetségi körébe sorolható MIÉP kiesett, az MSZP-hez kötődő SZDSZ viszont a parlamentbe jutott.)

Novák Zoltán erről ezt írja: "Az amerikai vizsgálatok mainstream vonala elsősorban az eredmény oldaláról közelíti meg az elnökjelölti viták tárgykörét, nevezetesen a különböző retorikai formuláknak és közlésformáknak a választói magatartásra gyakorolt hatását kutatja. A hazai viták recepciójáról viszont szinte semmit sem tudunk. Ennek oka abban keresendő, hogy nem készültek megfelelően előkészített reprezentatív közvélemény-kutatások, sem pedig kvalitatív fókuszcsoportos vizsgálatok, melyek a választók preferenciaváltozásait vizsgálták volna. Elmaradhatatlan feladat tehát módszertanilag megalapozott kutatások kidolgozása és lefolytatása, annak érdekében, hogy megfelelően árnyalt képet kapjunk a miniszterelnök-jelöltek szereplése és a választói preferenciák relációiról."

A hatáselemzés valóban nagyon érdekes tanulságokkal szolgálhatna. Hozzátartozik a történethez, hogy a 2002 áprilisi vita másnapján, a kampánycsend napján a Magyar Nemzet más lapokhoz hasonlóan  kénytelen volt a vita elemzése nélküli lapszámmal előállni, de nehezen félreérthető módon szerkesztőségük véleményére utalt, hogy címlapján hozta a "K.O." rövidítést. (Amit persze értelmezhetett volna bárki úgy is, hogy közelebbről nem részletezett sport-tippjüket közölték ilyen előkelő helyen.)

A Közgázon rendezett vita közönségének nagy részét a két nagy párt szervezhette, a sorokat felváltva töltötték meg Medgyessy és Orbán hívei, és a hosszú, ütemes taps-szünetekben (- a Novák Zoltán által az időfelhasználásról közölt statisztika szerint az idő 17 százalékát a közönség "használta fel"! -) a kamera gyakorta pásztázta a közönséget. Borókai Gábor akkori kormányszóvivő mellett ült a radikális jobboldali publicista, Bayer Zsolt. Ország-világ láthatta, hogy milyen kitűnően szórakoztak, és hogy a jelek szerint biztosak voltak abban, ki vitte el azon az estén a pálmát. Nemcsak azok gondolták azonban így, akik ennyire Orbánnak szorítottak. A vitát azóta sokan próbálták ebből a szempontból is értelmezni, készültek mérések is, ha bizonyára nem is vethetők össze a régi demokráciák tapasztalataival.